Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)
TANULMÁNYOK - Czagány István: A budai orvosok és gyógyszerészek a feudalizmus korában
him tárnokmester háziorvosa — t Bertalan orvosmester és Gellért mester sereglettek össze.1 Gellért doktor az 1158-ban alapított bolognai orvoskaron 2 ' 2 végzett, és IV. Béla király halála után, 1270-ben lett V. István, majd IV. László király háziorvosa. Uralkodói oklevél 1275-ben „magister artis medicine professor, fidelis physicus noster"-nek nevezi, majd pedig a Zágráb melletti Tornova faluval jutalmazta felgyógyulásáért a király. János nevű fia a XIII. század végén a mai Gellérthegy táján volt szőlőbirtokos. Utóbb 1279-ben a budai zsinat foglalkozott az orvoskodó papok gyógyítási módszereivel, amennyiben megtiltotta azoknak a sebészeti beavatkozásokat, a vágással, vérzéssel, égetéssel járó sebkezelést. („Ne illám partem chirurgiae exerceat clericus, quae ad ustionem, vei in cisionem tendat.") 23 Ez egyfelől azt bizonyítja, hogy korábban már Budán is gyógyítottak ilyen módszerekkel az orvosok. Másfelől igazolja a középkori Egyház ismert felfogásának — amely szerint még gyógyászati vagy tudományos szempontból sem szabad az emberi testbe beavatkozni vagy azt felboncolni 24 — helyi érvényét is. Mai szemmel nézve tehát a XIII. századi orvoskodó papok vagy szerzetes fráterek aligha tekinthetők tanult orovsoknak az emberi testről alkotott rendkívül hiányos ismeretképük miatt. Mentségükre szolgál azonban, hogy a korabeli iskolai oktatás 25 még a következő században, egyetemi szinten 26 sem nyújtott lehetőséget számukra a szükséges biológiai ismeretek megszerzéséhez. Ennek ellenére például a XIV. század első két évtizedében volt már Budának gyógyszereket készítő' városi orvosa és nem szerzetesi, nyilvános gyógyszertára is. A korszak kétségtelenül legjelentősebb egyénisége a már említett Erdélyi Péter 21 Zolnay László: Betegek, orvosok, kórházak a középkori Budán. Budapest, 1967. V. 7. 20.; Zolnay László: Ünnep és hétköznap a középkori Budán. Budapest, 1969. 102.; Baradlai—Bársony i. m. 63. 22 Zolnay : Betegek . . . i. m. 21. 23 A tours-i zsinat már 1163-ban szétválasztotta a belgyógyászat és a sebészet útját, amikor kimondotta, hogy: „ecclesia abhorret a sanguine." Ekkortól kezdve lett külön orvostudományág a sebészet, Hintsch i. m. 163. Ezt a tilalmat a párizsi zsinat 1212-ben tovább kimélyítette. 24 Az első boncolást Mondino de Luzzi hajtotta végre Bolognában 1302-ben. Majd ugyanott 1306-tól kezdve bonctani előadásokat is tartott. Hintsch i. m. 209. 25 A korabeli közép-európai egyetemalapítások időrendje a következő: 1107: Párizs, 1113: Bologna, 1167: Oxford, 1181: Montpellier, 1183: Veszprém, 1287: Lisszabon, 1290: Coimbra, 1300: Lerida, 1308: Perugia, 1312: Palermo, 1314: Treviso, 1320: Firenze, 1339: Grenoble, 1343: Pisa, 1346: Valladolid, 1347:Prága (IV. Károly császár), 1354: Huesca, 1361: Pávia, 1364: Krakkó (Jagelló Kázmér), 1365: Bécs (Habsburg Rudolf), 1367: Pécs (Nagy Lajos), 1379: Erfurt, 1385: Heidelberg, 1388: Köln, 1389: Óbuda (Mária királynő), 1402: Würzburg, 1409: Lipcse, 1410: Óbuda (Luxemburgi Zsigmond újraalapítása), 1411: St. Andrews, 1426: Lőwen, 1448: Greifwald, 1432: Doornik, 1453: Glasgow, 1455: Freiburg, 1460: Basel, 1472: Ingolstadt, 1467: Pozsony (Mátyás király), 1473: Trier, 1477: Budavára (Mátyás király) stb. Jelenlegi tudomásunk szerint Klostein Simon és Nagyszombati Mátyás professzorok Zsigmond császár óbudai egyetemén az anatómiát már a boncolás ismeretében tanították. Hintsch i. m. 151. és 356.; Zolnay : Ünnep . . . i. m. A pozsonyi egyetem — az Academia Istropolitana —• orvostanára pedig Thőringer Péter volt. További tanárai közé tartozott Magister Petrus „artium et medicináé doctor" és Regiomontanus (Müller) János a híres csillagász és hu-
