Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)
TANULMÁNYOK - Czagány István: A budai orvosok és gyógyszerészek a feudalizmus korában
1358 körüli évekből van tudomásunk. E néhány adat kellőképpen illusztrálja tárgyunk kutatásainak sokirányúságát. Csak az ilyen szerteágazó területekről összegyűjtött, teljes anyag módszeres, időrendi vizsgálata révén juthatunk el a középkori gyógyítás helyi történetének felrajzolásához. A mondottak alapján az alábbi tudománytörténeti szintézisünk kísérlete módszertani szempontból nézve is elég érdekesnek ígérkezik. * A budai terület első, név szerint ismert orvos-egyéniségei Aginotus, Archuicus és Theodoricus orvos-szerzetesek a mai Szent György tér vagy Színház utca keleti oldalán állott, volt ferences kolostor lakói voltak. Ez a kolostor 1260 körül már állott és telepítése az 1250-es években történhetett. Fráter Theodoricusról azt is tudjuk, hogy IV. (Kun) László király (1262—1290) udvari orvosa volt. 18 Az orvos-szerzetesek neveit egyébként Árpád-házi Margit (1242—1271) szenttéavatási perének tanúkihallgatási jegyzőkönyve őrizte meg a számunkra. Ezt az 1276-ban Budán lefolyt inkvizíció vette fel és tanúsága szerint Aginotus (Agnetus) ferences orvos kezelte azt a Petrus Hungarust (Tapolcai vagy Tapolcsányi Magyar Péter), aki már 1257-ben a budavári ferenceseknél lakott, 19 de csak Margit királylány sírjánál gyógyult meg. Vele kapcsolatban említjük meg orvostörténeti érdekességként, hogy az Árpád-házi szent 1271-ben már használt ágytálat. Más forrásokból tudjuk, 20 hogy IV. Béla királyunk (1206—1270) háziorvosa Bernaldus (Bernold) óbudai apát (kanonok), V. István (1239—1272) László fiának orvosa pedig Mutinius (Muthmerus) — 1264—1281 között szepesi prépost — volt. Egyébként IV. Béla király idejében épült Buda első kórháza is a mai Rác fürdő táján, nővérének — a Wartburg várában élt — Árpád-házi Szent Erzsébetnek tiszteletére. Ennek egyik betegét — az ifjú Bánk fia Pétert — már a Margitféle szenttéavatási per is említi az 1260-as, 1270-es évekből. Ezeknél a legkorábbi eseteknél azonban nagyobb jelentőségű a IV. (Kun) László király betegágyánál 1273-ban megtartott öt orvos consiliuma. A Budán, halálos lázbetegségben fekvő királynál Garcianus mester — Moys nádor háziorvosa •—, Theodoricus ferences doktor, János mester — Gutkeled nembeli JoákJ8 Nápolyi leg. 508. Mon. Ep. Vespr. 293—299. Hiv. Gerevich László :A budai Vár feltárása (doktori disszertáció). Budapest, 1963. MTA könyvtára: kézirattár 2235. sz. 26. 19 Tapolcsányi Péter vallomása 1276. július 26-án hangzott el és akkor azt mondta, hogy 18—19 éve él Budán a ferences templom mellett. Adatának megbízhatóságát azonban erősen gyengíti, hogy nem emlékezett IV. Béla és leánya Margit halálára, pedig azok a vallomás előtt néhány évvel (1273) haltak meg. Lásd Kubinyi András: A király és a királyné kúriái a XIII. századi Budán. (Klny.) Archaeológiai Értesítő 1962. 2., 162. 31. jegyz. Tapolcsányi Péter valószínűleg azonos azzal a Magyar Péter budai lakossal, aki egy ferencesrendi szerzetes rendeletére vasövet viselt a sérve ellen, de amikor elesett, akkor a „belei kidűltek". Hintsch i. m. 192. 20 Az Árpád-házi Margitra vonatkozó adatot közli Hintsch i. m. 184., 1276-os évszámmal. Földmár György: Az I. kerület egészségügyéről. Várkerület. Korrajzok az elmúlt évszázadokból. Budapest, 1909. 72.; Baradlai—Bársony i. m. 63—64.
