Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Szent-Györgyi A.: Der fehlentwickelte Affe (Némethy Ferenc)

Szent-Györgyi, Albert: Der fehlentwickelte Affe, oder die Unfähigkeit des Menschen mit seinen Problemen fertig zu werden. Gütersloh

—Wien, Bertelsmann Sachbuchverlag, 1971, 127. S. (Az angol eredeti címe: The crazy ape. R. H. Ruschke közreműködésével németre fordította Friedrich A. Kloth.) „Mi, amerikaiak..." — így ír magáról és „szeretett hazájáról" (115) SzentGyörgyi Albert. Indulata és heve, amely a hetvenhat éves tudós szellemi végrendeletének elegánsan szellemes megfogalmazásai mögül eló'-elősüt, mégis egy jellegzetesen magyar szellemi örökség megnyilvánulása. A szemügyre vett problémákat a mai kor vetette fel — márpedig ezt áthidalhatatlan szakadék választja el a második világháború előtti nemzedékektől —, a témák Huxley és Russel megnyilatkozásaival rokonok, a képeket, hasonlatokat, az érvelések szemléleti alapját a biokémia szolgáltatja, de a hangszerelés Zrínyi Török áfiumát, Misztótfalusi Kis Miklós Mentségét, Vörösmarty Vén cigányát, az öreg Toldi háborgását, Ady „vagy-vagy"-ait, Móricz Úri murijának végítéletét („Állatok vagytok mind!.. . szent, magyar állatok!... Megmondom szemetekbe . .. Nekem jogom van megmondani, mert én is az vagyok, akik tik!"), Illyés Bartókját idézi fel. Ez az egy élet tapasztalatait summázó, végső nagy „odamondás" : a „dixi et salvavi animam meam" belső feszültségeket oldó, a kínos tehetetlenségen a vallomás őszinteségével úrrá lenni akaró emberi és magyar gesztusa, A könyv, amelyben ez a gesztus testet öltött, alig 120 oldalas kis kötet. Két óra alatt el lehet olvasni — megemésztéséhez talán egy élet is kevés. A 18 fejezetre tagolt mondanivaló a legégetőbb problémákat érinti. (Néhány cím: Ember és természet; Agy és szellem; Megjegyzések a nevelésről; Kettős erkölcs; A hadseregek biológiája; Kormányok; Tájékoztatás; Erőszak; Szexualitás; Tudomány és társadalom.) Az első fejezet tükröt tart elénk: íme, az evolúció csúcsán álló ember! Az elfajzott (fehlentwickelt), a hibbant (crazy) majom, aki nagyszerű vívmányai birtokában önmagát készül kiirtani. („Ez őrült sár, ez istenarcú lény . .. midőn azt hinnők, hogy tanul, nagyobb bűnt forral álnokul" — mondta Vörösmarty Az emberekben). Az élet és halál világméretű alternatíváját felvázoló bevezetés után következik a hol szenvedélyes, hol ironikus érvek zuhataga, amely mindig az új és gazdagabb Életnek akar medret vájni a Jövő földjén. Három nagy gátat kell áttörni, három fő veszélyt kell leküzdeni: a háborút, a környezetszennyeződést és a túlnépesedést (93). A megoldást Szent-Györgyi a tudománytól várja, de a tudomány az ő szemléletében nemcsak intellektuális, hanem etikai kategória ís, „A tudomány szellemén" jóakaratot, kölcsönös tiszteletet és emberi szolidaritást ért, a „tudományos módszeren" pedig előítélet és sovinizmus nélküli vizsgálatát a problémáknak (107—8). De vajon sikerül-e ezeknek az eszményeknek megnyerni a jövő alakítóját, az ifjúságot? Csak úgy, ha őszinteséggel és személyes példával szerzünk hitelt szavainknak. „A legtöbb értéket zsenge korunkban plántálják belénk — írja (31). — Ha én ma, hetvenhat éves fejjel reggelenként még mindig türelmetlenül sietek laboratóriumomba, ez azért van, mert gyermekkoromban a csa-