Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

TANULMÁNYOK - Borsos Béla: Régi pest-budai patikák üvegedényei

E magyarázat mellett — amely Landerernek tulajdonítja a készletek megrendelését — nem zárkózhatunk el teljesen a másik lehetőségtől sem, vagyis attól, hogy az edények eredetileg az 1780-ban Schwachhoffer Ingác által a Király utca és Kis-Kereszt utca sarkán megnyitott „Zum Goldenen Löwen" patika számára készültek. 1780-ban — három évvel a bécsi porcelánok évszámjelzésének bevezetése után — még könnyen elképzelhető, hogy a máz feletti dekorációt a raktár 1783 előtt égetett darabjaira festették és a díszítmény stílusának rokokó elemei is tovább élhettek a nyolcvanas évek közepéig. Amikor — feltehetőleg még a XVIII. század végén — a „Zum Goldenen Löwen" elnevezést a „Szent Lélek" váltotta fel, az új cégérnek megfelelő edényeket megrendelték, a régieket pedig vagy eladták, vagy az újak mellett a használatban megtartották. Az utóbbi eset a valószínűbb, és ez egyben megmagyarázná azt is, hogy az első oroszlánemblémás edénysorozat darabjai nem zárt csoportokban, hanem több patikából szétszórtan kerültek elő. Érdekes körülmény, hogy a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum néhány példánya az „Oktogon" patika államosított berendezéséből származik. Ez a gyógyszertár tulajdonképpen a Beer József Kajetan által 1780-ban a Tabánban „Szent Lélek" néven megnyitott üzlet többször áthelyezett utódja, amelynek a többszöri költözködések alkalmával régi berendezését is áthelyezték. Tulajdonosa a kérdéses időben 1791-től Farkas István, 1806-tól Höppfler János.

11 Nem lehetséges-e az, hogy amikor Schwachhoffer patikája a „Szent Lélek" elnevezést kapta, a Beer-féle ugyancsak „Szent Lélek" patika edényeinek egy része cserealapon átkerült az újonnan elnevezett patikába, s így jutottak viszont az oroszlánemblémás edények a Beer üzletbe? Végül még egy körülmény valószínűsíti az egész gondolatsort. A szerző, amikor az ötvenes évek elején egy műemléki problémával kapcsolatban a Király utcai Schwachhoffer—Gömöry—Török patika épületét és helyiségeit megtekintette, a laboratórium polcain még több darabot látott ezeknek az első típusú oroszlánemblémás edényeknek mind a porcelán, mind az üveg példányaiból ! Ennyit tudunk jelenlegi adataink birtokában a kétféle oroszlánemblémás edénysorozatról megállapítani. További kutatások — amelyeket a pozsonyi gyógyszertárakra is ki kellene terjeszteni — talán határozottabb döntéshez is hozzásegítenek. Egy további érdekes csoportja a XVIII. század utolsó negyedéből származó patikaüvegeknek, a kartusokat lezáró koronáról ismerhető fel (7—8. ábra). Hasábos testű, rövid, szűk nyakú formába fúvott, majd egész felszínükön gondosan csiszolt palackok ezek, a homloklapjukon ráégetett színes zománcfestésű kartusokkal. A felirati mező alul csúcsos talpú, jellegzetes — már klasszicista — címerpajzs, amelynek opák fehér mezejét keskeny kárminpiros sáv kereteli. A pajzsok egy része üres, egy részén fekete hidegzománccal festett feliratok olvashatók, amelyeknek betűtípusai általában a XVIII—XIX. századforduló ízlésének megfelelőek. Maga a koronaembléma sablonos, ún. „zárt hercegi korona", nem felel meg egy meghatározott koronának, legkevésbé pedig a magyar koro-