Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)
TANULMÁNYOK - Borsos Béla: Régi pest-budai patikák üvegedényei
naiv, mulatságos emberarcra, mint a korábbi sorozat esetében. Tőle kétoldalt, szájából kiindulva akantusz leveles indadísz, amely az alsó záróléc alatt is megismétlődik és festonokban végződik. A tégelyek fenekén a máz alatti kék bécsi jelzés mellett mindig megtaláljuk a benyomott évszámjelzést. Ez évszámjelzések szerint a tégelyek legnagyobb része 1825-ben készült, de előfordulnak más datálások is, közöttük a legkorábbi 1820, a legkésőbbi 1827. A szintén benyomott, s valószínűleg a porcelánmasszára utaló sorozatjelzések közül a leggyakrabban az 59-es fordul elő. Festőre vonatkozó személyi ellenőrző számot nem találunk. Ez a körülmény itt nem lényeges, mert a festések nagyon alacsony színvonalának tanúsága szerint meglehetősen gyenge tömegmunkáról van úgyis szó. Ez a kor már a bécsi porcelán manufaktúra Sorgenthallnak 1805-ben bekövetkezett halálát követő állandó, sőt egészen az 1864-es üzemmegszüntetésig egyre gyorsuló hanyatlásának időszaka. Míg tehát az első oroszlánemblémás bécsi porcelán edénysorozat még a nagy, klasszicista aranykort közvetlenül megelőző fellendülési idő, addig a második az azt követő hanyatlásnak terméke. Egyiknél sem találjuk meg tehát a nagy virágzásra jellemző érett klasszicista stílust és a különleges technikákat, mint a ragyogó mélykék alapozásokat vagy a domborművű aranyozást. Az első oroszlánemblémás készlet esetében a színvonalas porcelánfestés felette áll az üvegpéldányok ízes, de rusztikus stílusának, a másodiknál viszont az üvegek díszének kezdetlegessége ellenére is gondos munkája előzi meg a kései sablonporcelánok fáradt, száraz kivitelét. Feltételezzük, hogy 1820 körül ilyen egyéniség nélküli, oroszlános díszű patikatégelyek tömegei vártak vevőre a bécsi manufaktúra raktáraiban, úgyhogy ezeket külön megrendelés nélkül is szállíthatták, hiszen ebben az időben az egész német nyelvterületen talán a legelterjedtebb patikaelnevezés a „Zum Goldenen Löwen" lehetett. A fentiekben ismertetett két oroszlánemblémás üvegedény sorozat, illetve azok porcelán mintaképeinek eredetmeghatározása nem kis nehézség elé állít bennünket. Mindenesetre csak azok között a régi pest-budai patikák között kereshetjük első otthonukat, amelyeknek elnevezésében az „oroszlán" valami formában előfordul. Ezek között a legkorábban a Schwachhoffer Ignác által alapított patika nyílt meg a Király (ma Majakovszkij) utca és a Kis-Kereszt (ma Kazinczy) utca sarkán levő, egykori Phaller-féle sarokházban 1786. április 10-én. 8 Elnevezése a megnyitáskor „Zum Goldenen Löwen", vagyis az „Arany Oroszlánhoz" volt. Ezt az elnevezést csak rövid ideig viselhette és a névváltoztatás időpontja, sajnos, az oklevelekből nem állapítható meg pontosan. Később „Szent Lélek" gyógyszertár lett belőle. Már a XVIII. század végén többször változik mind a gyógyszertár helye — bár csak kis körzetben —, mind pedig tulajdonosainak személye. így 1793-ban az „Angol Király"-hoz címzett vendégfogadó épületében találjuk az állami sóhivatal mellett. Tulajdonosa pedig 1791-től Kuntzi János, 1796-tól Aichmüller Ferenc, 1800-tól Müller Ferenc Adolf, 1804-től Müller elvált fele8 Sztankai István: A gyógyszerészeire és a budapesti gyógyszertárakra vonatkozó adatok. Budapest, 1935. 203, 204.
