Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)
TANULMÁNYOK - Czagány István: A budai orvosok és gyógyszerészek a feudalizmus korában
1686) nincsen adat budai gyógyszertárakról, aminek oka nyilvánvalóan a hódoltsági állapotokban keresendő. A királyi Magyarország területén ugyanis ebben a korban jelent meg a hazánk gyógyszerészetinek történetében döntő változást hozó „Lex sanitaria Ferdinandina" 1644-ben, és a „Lex sanitaria Leopoldinae" 1678-ban. * Bár e rövid összefoglalás az adatszolgáltatás szempontjából nyilván hiányos, mégis igen fontos következtetéseket vonhatunk le belőle. Mindenekelőtt azt bizonyítja, hogy a feudalizmus kori budai orvoslás és gyógyszerészet vezető szerepet vitt a Kárpát-medencében — még az egészségügyi szempontból köztudomásúan élen járó Pozsony városával szemben is. Elsősorban időrendi szempontból, mert például az 1310-ben Benvenuti János végrendeletében említett első pozsonyi vagy az 1312-ben alapított „Vörös rák" patikánál okvetlenül korábbi volt Péter mesternek az 1308-ból ismert budai, polgári magántulajdonjogú gyógyszertára. 67 Még az igazán nagy gyószerészettörténeti múlttal rendelkező városoknak is jóval későbbi időből származnak az első gyógyszerészekre vonatkozó adatai. Kassán például 1394-ben szerepel az első „ Jacobus apothecarius", 68 Brassóban 1510 táján Saltzmann János, 69 Lőcsén pedig 1555-ben „Paulus gyógyszerész" feltehetően az „Arany oroszlán" gyógyszertárral kapcsolatban 70 — szemben az 1303-ból ismert budai „Petrus physicus et apothecarius"-szal. Buda vezető szerepe azonban számszerűségi szempontból is kitűnik, mert a tárgyalt időszakból kimutatható 27 kassai gyógyszerész mellett 31 budai patikusról van adatunk, ez idő szerint, a 12 brassói és 7 lőcsei apothecariusszal szemben. Nem szorul bizonyításra, hogy a budai középkori orvoslás és a gyógyszerészet sokkal közvetlenebbül és hamarabb kapcsolódott be az európai tudomány fejlődéstörténetébe, mint a vidéki városokéi. Budán már 1273-ban működött egy bolognai orvoskaron tanult doktor: Gellért mester. Erdélyi Péter is Budán írta meg 1300ban a nevezetes könyvét, a „Liber de calendo . . ."-t. Ezzel szemben például a Balek Vilmos számára 1580-ban készült, nagyszebeni, gyógyszertári „Inventarium librorum"-ban is csupán 1495 előtti, régebbi szakkönyveket találtak a leltár készítői. Talán nem érdektelen éppen itt azt is megemlítenünk, hogy Ban67 Benvenuti Jánosra vonatkozóan Werthner Mór: Századok. 1893. 599. old. alapján Baradlai—Bársony i. m. 56. Az 1310. évi patikaalapítás Martinus Stainpeis: Liber de modo studendi seu legendi in medicina, pag. 21. és Eduard Browns: Durch Niederland, Teutschland, Hungarn etc. gethane Reise. Nürnberg. 1686. 104. old. is említi az 1517. évi fennálltát. Ennek alapján Baradlai—Bársony i. m.112. 68 Baradlai—Bársony i. m. 300. 69 Munkája a pestis elleni védekezésről: „Ein nutzliche Ordnung und regiment wieder die Pestilenz." Baradlai—Bársony i. m. 66. Az „Arany oroszlán" újbóli megnyitására vonatkozóan uo. 112. 70 Ernyey József: Reflexiók a gyógyszerészet múltja és fejlődéséhez. Gyógysz. Hetilap. 1897. 50—51. sz. alapján Baradlai—Bársony i. m. 68. és 115. Az „Arany oroszlán" 1555. évi megnyitásáról uo. Vö. Hintsch i. m. 251., amely szerint: „Az 1503-ban alapított gyógyszertár felszerelése ma is megvan."
