Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)
TANULMÁNYOK - Czagány István: A budai orvosok és gyógyszerészek a feudalizmus korában
Ebben az időben a johannitáknak és templáriusoknak hetven rendháza nyújtott már gyógykezelést a rászorulók részére. Működtek a cisztercitáknak az egri, bácsi és apátfalvi, kolostori kórházai, valamint a domonkosok margitszigeti kórháza. A legelső magyar szerző latin nyelvű „Liber de calendo seu computo" című munkáját pedig Erdélyi Péter, domonkosrendi szerzetes írta meg 1300ban. 14 Az országos fejlődésnek ebbe a rövidre fogott vázába illeszkednek bele a budai orvoslás és gyógyszerészet történeti dátumai, legelső eseményei. Az ezekről szóló feljegyzések, főként más célból íródott oklevelekben, 15 vagy például Árpád-házi Margit szenttéavatási perének tanúkihallgatási jegyzőkönyvében, 16 később a Budai Törvénykönyvben 17 (Ofner Stadtrecht) maradtak fenn. A helytörténeti szempontból tanulmányunkhoz felhasznált oklevelek egyértelműen bizonyítják, hogy Magyarország feudalizmus-kori fővárosában a gyógyszerészek és az orvosok főként a mai Tárnok utcában és a Szentháromság tér mellett laktak. Vagyis a fő utcán és a fő tér közelében helyezkedtek el a Nagyboldogasszony Főtemplom — németek plébániája — környékén, és csak néhány lakott közülük a mai Űri utca északi harmada táján. Ez azt jelenti, hogy házaik zömmel a „német városnegyedben" állottak és csak egy-egy feküdt a „magyar városrész" területén. Jelenti ez továbbá azt is, hogy társadalmi szempontból a megbecsült rétegekhez tartoztak és tevékenységüket elsősorban a főváros fő ütőere mentén fejtették ki. Nincs tudomásunk arról, hogy letelepedésük már a tatárjárás előtt megkezdődött volna, pedig az északi városnegyed magjainak eredete kétségtelenül az 1234—1237 körüli évekre nyúlik vissza. Az 1243—1246 körül betelepülő magyar és német etnikumú lakosok között ez idő szerint nem tudunk egészségügyi foglalkozásúról. Az első orvos-szerzetessel csak 1257 után találkozunk a Vár mai lakónegyedének a déli városszélén, az első gyógyszerész pedig 1303-ban lakott a település közepe táján állott férfikolostorban. Jellemző, hogy a gyógyszerészek utcájának — „piatea Apothecariorum" —, a mai Tárnok utcának az első említése 1316-ból való, és az a két legkorábban orvoslással foglalkozó — ferences és domonkos —• kolostort kötötte össze. A város északi felén, különállóan lakott első, királyi gyógyszerészről csak az 1352— 14 Hintsch i. m. 184. A domonkosok Magyarországi betelepedésére és budavári megjelenésükre vonatkozóan Pfeiffer M.: A domonkos rend magyar zárdáinak vázlatos története (Kassa, 1917. 34—36.) alapján Bendefy László: Az ismeretlen Juliánusz, 1235—1238. Budapest, 1936. 64., 71. Vö. Feuerné Tóth Rózsa: Margitsziget. Budapest, 1955.; Hintsch i. m. 186. 15 Nagyon érdekes például, hogy a szülés megkönnyítésére mondott, XIII. századi áldás szövege maradt meg a Pray-kódexben (Orsz. Széchényi Könyvt.) Publ. Korbuly i. m. 361., valamint Hintsch i. m. 16 Eszerint például egy Candida nevű apácát súlyos betegségében a domonkos rendhez tartozó Rudolf fráter kezelt. Kérdés, hogy ez a fráter melyik rendházhoz tartozott? 17 A Jogkönyv például a sebészekre (chirurgus, cirolicus) vonatkozóan is tartalmazott rendelkezéseket (von den Wundärtzten) de ez a része elveszett. Lásd Michnay— Lichner: Buda törvénykönyve — Ofner Stadtrecht. Pozsony— Pressburg. 1845.; Relkovic Néda: Buda város Jogkönyve. Budapest, 1905.; Karl Mollay: Das Ofner Stadtrecht. Budapest, 1959. 1—205.; Vö. Brüll uo.
