Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

TANULMÁNYOK - Blázy Árpád: A teriáka és a mitridátum

magyar orvosság, mely inulagyökér, rebarbara, boróka, zedoária, angelica, ruta, sabina és sok más orvosszer keverékből állott"''. A teriáka és mitridátum gyógyszer-összetevőként való felhasználása igen elterjedt volt hazánkban. Receptgyűjtemények előiratai között sűrűn találunk ilyeneket. Példaként említem meg, hogy a volt Budapesti Gyógyszerész Testület könyvei között találtam egy manuálist, melyben szerepel egy Aqua Theriacalis előirata, mely Theriaca Andromachit tartalmaz, s mely egy változatának tekinthető 2. ábra. XVIII. századi receptlap részlete a használatos diszpenzatóriumok és gyógyszerkönyvek azonos nevű készítményeinek (lásd 1, ábra). Ennek a manuálisnak egy csatolt lapján található, más kézírással, egy „életelixír" előirata, elkészítési módja, javallata, valamint dozírozása. Ez szintén mint összetevőt, „velencei terjéket" tartalmaz (lásd 2. ábra). Mindkét kézirat keletkezése a XVIII. század második felére tehető. A teriáka és mitridátum a XVIII. század második felétől kezdődően elveszti jelentőségét. A negyedik kiadású osztrák gyógyszerkönyvben (1844) még található egy előirat a Theriaca Andromachi elkészítésére. Az ingrediensek száma ebben az előiratban már csak tizenkettő

8

. Az első kiadású magyar gyógyszerkönyvben már csak az Electuarium aromaticum cum opio előiratának egy szino7 Magyary Kossá Gy. : Régi magyar gyógyszernevek. Budapest, 1911. 8 Pharmacopoea Austriaca Ed. IV. Vindobonae, 183G.