Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

TANULMÁNYOK - Zalai Károly: A gyógyszerrel kapcsolatos tevékenységek és intézmények történeti fejlődése

Az államosítás az oltóanyag-termelésben is nagy változást eredményezett. Az idők folyamán létesített kisebb oltóanyag-termelő laboratóriumok ugyanis beolvadtak a Phylaxiába. Ezzel megszűnt ezen a területen is a szellemi erők és termelési kapacitások szétforgácsoltsága, és összehasonlíthatatlanul több lehetőség kínálkozott az egységes kísérleti és kutatómunkára, a helyes munkamegosztásra, a profil bővítésére stb. A későbbiekben a Phylaxia tevékenysége csak az állatgyógyászati célra felhasználásra kerülő oltóanyagok gyártására korlátozódott, míg az embergyógyászati készítmények termelését a Human Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet vette át. Az államosítás tette lehetővé azt a már korábban említett intézkedést is, amelynek során megtisztították a magyar gyógyszerlistát az avult, túlhaladott készítményektől, így a lehetőség szerint minimumra csökkentették azoknak a gyógyszereknek a számát, amelyeket különböző néven, több cég is gyártott. Elvként mondták ki ugyanakkor, hogy csak jól definiálható hatóanyagot tartalmazó, stabil sajátságú, bizonyíthatóan terápiás értékű készítmény törzskönyvezhető, de ez is csak akkor, ha a meglevőkkel szemben lényeges haladást képvisel. Ebből következően a kozmetikai és higiénés cikkeket törölték a hivatalos gyógyszerek jegyzékéből. Ezekkel az intézkedésekkel a törzskönyvezett készítmények számát jelentősen csökkentették (GGOO-ról kb. 680-ra). [13] Az új, egységes irányítás, a szellemi és anyagi erők koncentrálása révén a gyógyszeripar gyorsan behozta a háború okozta lemaradást és hatalmas fejlődésen ment keresetül. 1940-ben elérte az 1938. évi termelési nívót. Az állami gyógyszertermelés, gyógyszerellátás az eltelt közel 20 év alatt tevékenységében sokat fejlődött, szervezetében a későbbiekben is kisebb-nagyobb változtatások történtek. A változtatások célja végső soron a jobb egészségügyi ellátás biztosítása. A gyógyszertermelés, -ellátás államosítása jelentőségében hasonló nagy változást hozott a gyógyszerekkel kapcsolatos tevékenységek végzésében, mint közel egy évszázaddal ezelőtt a gyógyszerek ipari termelésének megvalósítása. A változás kihatásait — teljes mélységében — talán az azóta eltelt idő távlatában nem is lehet még látni és felmérni. A gyógyszerellátás állami jellege összességében abban valósult meg, hogy a gyógyszerekkel kapcsolatos minden tevékenység megszervezése, a tárgyi és személyi feltételek biztosítása, a tevékenység irányítása és gyakorlati elvégzése állami feladattá vált. Az államosítást megelőzőleg a gyógyszergyárak és nagykereskedelem magánkézben voltak, általában részvénytársasági alapon. A közforgalmú gyógyszertárak pedig magánkezdeményezésen alapuló állami jogosítványos rendszerben működtek. Az intézmények működésével kapcsolatban az állam, a hatóság feladata mindössze jogszabályok alkotásában és felügyeletben nyilvánult meg. A gyógyszerellátás állami jellege lehetővé teszi a gyógyszerrel foglalkozó intézmények egységes irányítását, a tervszerű tudományos és műszaki fejlesztést, a tudomány és gyakorlat egységének biztosítását. Az állami jelleg megszüntette az ellátás azonos szintű intézményei (gyógyszergyárak, gyógyszertárak stb.) között a gazdasági versengést, ami feltehetően egyes esetekben az egészségügyi ellátás minőségi csökkenését eredményezhette. A merkantil szellem helyett előtérbe került az egészségügy érdekeinek szemmel tartása. [14, 15]