Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

ADATTÁR - Vida Mária: Történelmi és iparművészeti értékű gyógyszertári berendezések magyarországi topográfiája

nem jelentkezik tisztán, az időrendi eltolódások miatt gyakoriak az átfedések, így a XIX. század első felében a klasszicista, empire és biedermeier stílus gyakran keverten jelentkezik. A reprezentatív jellegű empire patika legszebb példája a pozsonyi Gyógyszerésztörténeti Múzeumban bemutatott „Vörös Rák" officina-interieurje. A lakkozott fekete bútorzaton az empire és a klasszicista díszítésmód hazai együttes jelentkezését figyelhetjük meg. A klasszicizáló oszlopfejes díszítés mellett a táraasztalon és a felső párkányzat díszítményei az aranyozott női fej és kariatida figurák. Ebből a korszakból — az adattári közlés bizonyítása szerint — szép számban maradtak fenn hazánkban patikaberendezések. SZEMLÉLET ÉS IRÁNYELVEK A RÉGI PATIKABERENDEZÉSEK FELMÉRÉSÉHEZ A rövid stílustörténeti áttekintés igazolja, hogy napjainkban Európa egyes országaiban és Magyarországon egyaránt milyen jelentős iparművészeti — ezen belül bútorművészeti — értékkel bírnak a régi officina-berendezések. Az országos felmérésnek az egyszerű megyénkénti áttekintésén túl közvetlen célja az, hogy a hazánkban levő, még „lappangó" patikaberendezések felszínre kerüljenek. Nemcsak az előzőekben ismertetett stílusú bútorzatok megmentése fontos, hanem a XIX. század második felében kialakult eklektikus stílusnak megfelelő neoromán, neogótikus, neoreneszánsz stb. jellegű berendezések, majd a századfordulón kitejesedő új „modern" stílus, a szecesszió szellemében készült patikabútorzatok is. A magyar gyógyszerészet fejlődése egészének bemutatására ugyanis igen alkalmas egy-egy korabeli iparművészeti értékű patika megőrzése vagy demonstrálása. Magyarországon — az általános múzeumi jogszabályon kívül — 1965 óta miniszteri utasítás szabályozza az egész ország területére vonatkozóan a régi gyógyszertári berendezések megóvási, ill. védési jogkörét is. Ennek értelmében az egészségügyi miniszter, egyetértésben a művelődésügyi miniszterrel a 19/1965. (Eü. K. 18.) EüM—MM sz. együttes utasítással mint alaprendelettel, az ezzel módosított korábbi, ill. az ezt követő kiegészítő jogszabályokkal az egészségügy egész szakterületét —• orvos- és gyógyszerészettörténet, általános egészségügytörténet — és valamennyi gyűjteményi ágazatét (múzeumi, könyvtári, levéltári) a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár gyűjtőkörébe és jogkörébe utalta. Ez tette lehetővé az elmúlt években néhány megyében gyógyszerésztörténeti szakgyűjtemények, ill. múzeumi egységként bemutatott gyógyszertárak — összefoglaló elnevezéssel „patikamúzeumok" — létesítését. Természetesen e gyűjtemények létrehozásában jelentős szerepe volt a megyei szerveknek, elsősorban a gyógyszertári központoknak, ill. múzeumoknak (funkciótól és felügyelettől függően). A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár felismerve a gyógyszertári berendezések védelme és az egyre növekvő betegellátás, gyógyszertári forgalom között keletkezett ellentétet, igyekezett megfelelő megoldást keresni és javasolni. Az előterjesztett irányelveket — az Iparművészeti Múzeummal történt egyeztetés után — a Művelődésügyi Miniszté-