Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

TANULMÁNYOK - Zalai Károly: A gyógyszerrel kapcsolatos tevékenységek és intézmények történeti fejlődése

eskü szövege egyben az első gyógyszerészi rendtartások. II. Frigyes német-római császár által valószínűleg 1230—40 között kiadott törvénykönyvének orvosi rendtartása hasonlóképpen elsők között indította meg az orvosi gyakorlat megosztását. A rendelkezés a gyógyszerészi officinák felállítását állami jóváhagyás mellett a birodalom meghatározott helységeire korlátozta, elrendelte azok hatósági ellenőrzését és egyben irányelveket adott a gyógyszerek árszabására. Ahol gyógyszertárakat állítottak fel, ott a rendelkezés megkövetelte az orvos és gyógyszerész személyében és tényleges szakmai működésében a szigorú szétválást, a gyógyszerész azonban egyben kötelezve volt pontosan az orvosi receptek, ill. egységes előiratok alapján dolgozni. A rendelet ezzel kifejezésre juttatta az orvosi és gyógyszerészi hivatás különbözőségét. [1] Oettel [3] megállapítja, hogy az orvos nemcsak a gyógyszerkészítést, hanem sok más manuális tevékenységet is átengedett az „orvosi kézművesek"-nek (Medizinischer Handwerker), így a seborvosoknak, sebészeknek, szemészeknek, bábáknak, kőmetszőknek, fogászoknak. Az orvosi és gyógyszerészi hivatás hazánkban gyakorlatilag az 1644-ben kiadott „Lex sanitaria Ferdinanda" kibocsátását követőleg különült el. Találunk azonban még később is szórványosan kivételeket, így 1690-ben /. Lipót megengedi Rauchenfeld János orvosnak, hogy Pozsonyban patikát nyithasson, s amellett orvosi gyakorlatot is folytathasson. [4] Az orvosi tevékenységtől különvált gyógyszerészi tevékenység magában foglalta a következő feladatok ellátását : fő feladat a gyógyszerek elkészítése az orvosi receptek alapján és a gyógyszerek kiadása a betegeknek; mellékfeladat a gyógyszeralapanyagok biztosítása, gyógynövények gyűjtése, szárítása, raktározása és gyógyszerekké való feldolgozása. A GYÓGYSZERTÁRAK KIALAKULÁSA A fentiekben vázolt hosszú és lassú fejlődési folyamat alatt kialakultak a gyógyszertárak, mint a gyógyszerekkel kapcsolatos tevékenységek első intézményei. A gyógyszertárak — az orvosi tevékenység céljának megfelelően — olyan „intézmények, amelyeket az egészség helyreállításához és megtartásához, Ül. legalább a betegség okozta fájdalmak enyhítéséhez szolgáló szükségletek (gyógyszerek) kielégítésére állítanak fel". [5] A gyógyszertár s benne a gyógyszerész szerepét tehát — eredete, szerkezeti összefüggése és a tevékenység célja folytán — az egészség érdekében tett szolgálat, mint erkölcsi érték határozza meg. Hazánkban az első gyógyszertárakat — kezdetleges alakban — ugyanúgy, mint Európa többi államában, a gyógyítással foglalkozó szerzetesrendek kolostoraiban találhatjuk meg. Baradlai [4] szerint a XII. századtól kezdve a szerzetesi kórházakban gyógyszertárakat is vezetnek hospitalarius barátok. Ezek a gyógyszertárak nem voltak nyilvánosak, csak a kolostorok lakói és betegei részére készítettek gyógyszereket. A magyarországi szerzetesrendi gyógyszertárak kialakulásával, munkájával Ernyey [6] foglalkozott, aki a rendelkezésre álló kódexek, levéltári források alapján sok értékes adatot tárt fel. Az első magyar írásbeli okmány, amely gyógyszerekről és gyógyszertárakról