Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Halmai János: A gyógyszerészek botanikai eredményei Magyarországon a XIX. század első felében

foglalkozott. A természethez való nagy szeretete vitte a gyógyszerészi pályára, amely számára jó megélhetést biztosított, elismerést, dicsőséget hozott. Egerben, Spetz József gyógyszertárában volt gyakornok és ott szerezte meg a tirocinális bizonyítványt 1811-ben, még ez évben Pestre jött, és itt dolgozott alkalmazottként 1815-ig. Ez évben iratkozott be az egyetemre, és 1816. augusztus 16-án jó eredménnyel letett vizsgája alapján gyógyszerészi oklevelet kapott. Utána Pesten működött. 1832-ben Nyitrán vett gyógyszertárat, és azt 1858-ig vezette. Csaknem minden szabad idejét a tudománynak szentelte, állandóan kirándult, gyűjtött, kutatott, utazgatott, szinte egész országokat bejárt, főleg botanizált. 1848-ig kb. 50 000 darab szárított, nagyrészt hazai fajokból álló növénygyűjteménye volt. Számos igen ritka európai növényfaj díszelgett tekintélyes herbáriumában. Magát a szász királyt is nemegyszer kísérte el utazásai közben. Mintegy 800 példányból álló értékes csiga- és kagylógyűjteménye is volt, továbbá az akkori időknek megfelelően Leonhard rendszere alapján rendezett ásványgyűjteménye. Szépszámú rovarból álló értékes gyűjteménye is volt. Knöpler a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálatai XI. kötetében megjelent „Emlékbeszédek" című cikkéből idézem a következőket: „Mindezek a kitűnő természettudományi kincsek, melyeknek megszerzése egy emberélet szerencsés körülményei és nagy pénzáldozatok nélkül egyedül alig lehetséges, jelenleg Pozsonyban saját házánál parlagon hevernek és igen óhajtandó volna, hogy valamelyik hazai intézet tárlata vagy honunk valamelyik természetbúvára megszerezni igyekeznék." Egyedül herbáriumáról tudunk annyit, hogy Keck C. vette meg 500 forintért Aisterheimben. Láng nemcsak gyűjtögetett, hanem foglalkozott a természet kincseivel és élénk tudományos működést is fejtett ki, sőt volt még ideje arra is, hogy a város és megye társadalmi életéből is kivegye részét. Az egyetemi Botanikus Kert herbáriumának gyarapításához nagyban hozzájárult Láng gyűjtése. Az 1820-as években növénygyűjteményt adott ki, mely a Ruténföld növényeit tartalmazza. A növéngyújtemény egy példányát a Nemzeti Múzeum Növénytárában mint nagy értéket őrzik. Rochel „Plantae Banatus Rariores" (1828) című főműve, mely igen értékes és díszes kiadás volt, Láng költségén jelent meg. A műhöz 42 elsőrangú tábla is tartozott. A művet Rochel Lángnak ajánlotta. Mint botanikai író aránylag kevesebbet tevékenykedett; a regensburgi Syllogaeban 1824-ben és 1828-ban több hazai új fajt írt le, ezek közül csak 4 faj tartható fenn. Egy másik dolgozatában Szovitch Dél-Oroszországban gyűjtött növényeit dolgozta fel. Megkísérelte hazánk rövid növényföldrajzi jellemzésének leírását is, melyet az Orvosok és Természetvizsgálók 1845. évi, Pécsett tartott gyűlésén terjesztett elő. Világviszonylatban is fontos ugyanakkor tartott előadása az emberi bőr növényi parazitáiról, ezzel kapcsolatban saját mikroszkópos vizsgálatait is közölte, kevésbé sikerült rajzok kíséretében. így ő volt az első, aki beszámolt mikroszkópos lények okozta bőrbetegségről. Láng számos adatát felhasználta Sadler Pest megyei flórájának megírásában, Heuffel Care-monográfiájában és Reichenbach Flóra Excursioriájában. Közzétett egy felsorolást Láng hazai botanizálása közben gyűjtött növényekről (Pest, 1824). A Nemzeti Múzeum Kézirattárában több értékes kézirata kiadatlanul fekszik;