Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Halmai János: A gyógyszerészek botanikai eredményei Magyarországon a XIX. század első felében

valóban a társadalmi rétegződésnek, a gazdasági tényezőknek és a politikai viszonyoknak függvénye volt. Ezek döntő szerepet játszottak fejlődésében. Az 1825. évi országgyűléssel kezdődő reformkorszak élénken tanúsította, hogy Magyarország elmaradt a nyugat-európai fejlődéstől. A reformok egész sorozata várt megvalósításra. A politikai reformok korszerű megoldását Kossuth Lajos sürgette, a gazdasági, művelődési reformokra elsősorban Széchenyi István hívta fel a nemzet figyelmét, 1825-ben megalakult a Magyar Tudományos Akadémia, 1841-ben létrejött a Természettudományi Társulat, és ez évtől kezdve indul meg az Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésének sorozata. Ennek a kornak a küzdéseiben a gyógyszerészek is szerepet játszottak nemcsak szűkebb szakmai művelődésük, előmenetelük, érdekvédelmük terén, hanem a haladó természettudományok művelése és terjesztése révén is. A haladó gyógyszerészet a természettudományokon alapul. Amikor a természettudományokat művelték a gyógyszerészet élenjáró képviselői, akkor a gyógyszerészet hivatása magaslatán állott, megbecsülés volt osztályrésze. Amikor pedig az anyagi cél, a profithajszolás lett úrrá, akkor a szakma hanyatlott és elvesztette megbecsültségét. A kor haladó természettudós gyógyszerészeiről, munkásságukról kívánok beszámolni a kor eseményei és irányzatai között. Egyesek munkásságát élesen elhatárolni nem lehetett, több tárgy fonódik össze kutatásaikban. A tudomány egyszerűbb művelőinek megemlítésével igyekszem a képet teljesebbé tenni. A kornak igen gazdag szakirodalma van, ezért e cikk teljességre nem tarthat igényt. Több kutatónak hosszabb időn át érdemes foglalkoznia ezzel az anyaggal. Jól megszervezett, céltudatos munkával kell felderíteni, közkinccsé tenni és megőrizni a magyar gyógyszerészet értékes múltját, haladó hagyományait e korból is. Jelen dolgozatomban eddigi ismeretes adatok összefoglalását tárgyalom. A magyar flóra egyike Európa leggazdagabb, legváltozatosabb és ezért legérdekesebb flóráinak. A földrajzi fekvés, a hegy- és vízrajzi viszonyok, elsősorban pedig az akkori Magyarország területén található nyugati, keleti, déli flóravidékek játszottak szerepet abban, hogy a közép-európai flórától eltérő vegetáció alakult ki. E területen mintegy 4200 növényfaj él, mely tekintélyes szám meghaladja számos európai ország flóráját, és szinte páratlan növénygazdagságról tanúskodik. Egészen röviden felsorolom azokat a nevesebb munkákat, amelyek szerepet játszottak a magyar flóra megismerésében. Teszem ezt azért, hogy kellően értékelni tudjuk a XIX. század elején végzett hazai flórakutatásokat, melyekben kimagasló érdemük volt az orvosoknak és a gyógyszerészeknek is. Méliusz Juhász Péter Kolozsvárott megjelent „Herbarium a fáknac, füvecnek nevekről, természetekről és hasznairól..." című műve az első magyar nyelvű botanikai munka (1558), mely 627 növényfajt sorol fel, jórészt Lonicerus „Kräuterbuch"-ja alapján. De nem győződött meg a szerző arról, hogy azok a növények nálunk is teremnek-e. Munkájának célja a növények — gyógyászati felhasználás és felismerés céljából való — megismertetése. Clusius „Rariarum Stirpium, per Pannoniam. . . observatarum História" (1583) című műve hívja fel a művelt világ figyelmét a Dunántúl növénygazdagságára.