Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

TANULMÁNYOK - Benkő György—Kurucz Tibor: A gyógyszerészet helyzete Magyarországon a második világháború alatt

zőké, amelyekre egyébként nem is számítottak. A gyógyszerhiányok okai közül ki kell emelni a gyógyszerfelvásárlási lázat, [16] valamint a fekete gyógyszer-kereskedelmet. A felvásárlási láz oka többnyire az volt, hogy a lakosság tartalékokat igyekezett a gyógyszerekből képezni, „házi patikák" céljaira vásárolt gyógyszereket — ezeket különben propagálták is, azonban nem kapott helyes tájékoztatást afelől, hogy mit, milyen mennyiségben célszerű beszereznie. [3] Nem várt jelenség is okozott gyógyszerfelvásáriást. Pl. Németországban, a háború közepén, 1942-ben, jelentős hiány mutatkozott hashajtószerekben és vitaminkészítményekben. A hashajtószerek fogyasztása azért ugrott meg, mert a megváltozott élelmezési viszonyok folytán igen gyakori volt a bélrenyheség és bélérzékenység. A vitaminkészítményeket viszont azért vásárolta fel a lakosság, mert tápértéket tulajdonított nekik, és így próbálta enyhíteni a csökkent élelmezés folytán keletkező vitaminhiány-betegségeket. [17] A légitámadások folyományaként Németországban megnövekedett a nyugtatóés a pszichostimuláns szerek iránti igény. [17] A fekete gyógyszer-kereskedelem az elfekvő, be nem jelentett gyógyszerkészletekből táplálkozott. [18] A gyógyszeranyag-gazdálkodás nehézségeit élezte az a tény is, hogy az orvosok hivatalos és félhivatalos figyelmeztetések ellenére nem alkalmazkodtak a háborús helyzethez, nem volt kellő felvilágosító munka a gyógyszerészek részéről az orvosok felé. [16] Ez okozta, hogy az orvosok kevéssé ismerték és ezért kevéssé becsülték a magyar gyógyszerkészítményeket, amelyek pedig külföldön keresettek voltak. Általában többre tartották a német, svájci és más külföldi gyógyszerspecialitásokat, s ez a nézet olykor kirívó példákban tükröződött. Issekutz említi, ha egy beteg magyar Domopont kapott és hányt tőle, akkor az orvos szerint a Domopon volt a hibás, ha viszont Pantopontól hányt a beteg, akkor a beteg volt a hibás. Ugyancsak Issekutz írja, hogy „volt orvos, kiváló sebész, aki dolgozatot akart írni arról, hogy a magyar éternek nincs narkotizáló hatása ! Egy másik kiváló professzor kollégám azt vitatta, hogy a Sevenálnak gyengébb az altató hatása, mint a Luminálnak." [9] A nyersanyaghiány kedvezően hatott a hazai gyógyszeripari kutatások, a hazai előállítások lehetőségeire. így pl. megindult a bórsav hazai előállítása; a kiesett dél-amerikai pancreas importot is hazai beszerezésből, feldolgozásból pótolták az inzulin előállításához. [16] A gyógyszeripar lehetőséget és lendületet kapott gyógyszerszintézisek végrehajtására. 1943-ban sikerült megoldani a hazai atropin előállítását és gyártását. [16] 1943-ban Németország megoldotta a koffein szintetikus előállítását [19], majd a teofillinét is. A hazai szintetikus koffeingyártás 1944-ben indult meg, de ebben az időben szintetizálták hazai kutatók a teobromint is. [20] A gyógyszergyárak fokozták termelésüket és nagyobb részt vállaltak a hazai gyógyszerellátásban. A hazai gyógyszergyárak a háború közepén 80%-ban már hazai fogyasztásra termeltek. [7] A nagy gyógyszergyárak 1942-es áruforgalmát az 5. táblázat mutatja. A hazai gyógyszeripar azonban csak későn és részleteiben tudta teljesíteni az iránta támasztott követelményeket. A gyógyszergyárak azonban még a háború