Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)
TANULMÁNYOK - Zboray Bertalan: A „Magyar Gyógyszerkönyv" száz éve
5. Minőségi kvalitatív vizsgálat. 6. Minőségi kvantitatív vizsgálat. 7. Tájékoztató gyorsvizsgálat. á'. A vizsgálatra vonatkozó megjegyzések. 9. Eltartás, minek alkatrésze, mivel nem rendelhető. Népies nevek, legnagyobb és szokásos adagok. A harmadik kötet, mint legterjedelmesebb, tartalmazza a növényi és állati eredetű drogok (96 cikkely), a galenusi készítmények (288 cikkely), az ember- és állatgyógyászati oltóanyagok és végül a sebészeti kötözőszerek leírását. A szöveg itt is a leírásnak és vizsgálatnak a II. kötetben felsorolt szempontjaihoz és sorrendjéhez igazodik. A galenusi készítmények előiratainál nemcsak a magyar, de a megfelelő latin elnevezéseket is megtaláljuk, bizonyára a külföldi olvasókra való tekintettel. Az 59 részben az ember-, részben az állatgyógyászati oltóanyag (szérum, vaccina és virus) előállításának leírásán kívül a teljes szerológiai ellenőrzésmódot is közli a gyógyszerkönyv. A hivatalossá lett, mindössze 7 kötszer és sebvarró anyag közül csak 2 nem sterilizált anyag, míg a régi impregnált kötszerek, mint idejét múlt anyagok, az új gyógyszerkönyvből kimaradtak. Mint már fentebb említettem, az 5. kiadású gyógyszerkönyv nem csupán a gyógyszertárak számára készült, s így a leírt szereknek sem házi előállítása, de még gyógyszertári készletben tartása sem lett kötelezőleg előírva, szemben az eddigi gyógyszerkönyvek gyakorlatával, amikor a gyógyszerkönyvben szereplő hivatalos szerek készletben tartása — tekintet nélkül a fogyasztásra — általánosan kötelező volt. Ugyancsak engedményt kaptak a gyógyszerészek a vizsgálat terén is. Miután több olyan eljárás lett hivatalossá, amely több és költséges műszerrel felszerelt laboratórium berendezését tette volna szükségessé, ezért a gyógyszerész számára csak az ún. „tájékoztató gyorsvizsgálat" elvégzése lett kötelező. A mindenkori új gyógyszerkönyv szakmai sikerét — mint alkotásét — a szaksajtóban elhangzott vélemények ismeretében lehet lemérni. A megjelenés időpontjában a magyar gyógyszerészet csak egy, havonta megjelenő szaklappal rendelkezett. Ennek, A Gyógyszerésznek hasábjait lapozva, csupán három, a gyógyszerkönyvvel foglalkozó cikket találunk. A jelenségnek több oka lehetett. Az 1950ben államosított gyógyszerészet még alighogy végrehajtotta az átállással kapcsolatos szervezési kérdéseket, máris újabb átrendezésbe kellett fognia, hogy az új gyógyszerkönyv rendelkezéseinek eleget tegyen. Ezek a rendelkezések azonban anyagilag nem érintették a gyógyszertárvezetőket, mint a korábbi tulajdonosokat, s így bizonyos ellenkezést sem váltott ki a sok újítás, sőt dr. Korányi Miklós 1 " 7 szerint megtisztelő a gyógyszerészekre, hogy egy ilyen magas nívójú „törvénykönyv"-et adtak kezükbe, ami méltó a 4—5 éves egyetemi tanulmányokat folytató s a gyógyszeriparban is sűrűn foglalkoztatott gyógyszerészekhez. 17 Korányi Miklós : Az V. Gyógyszerkönyv és a gyakorló gyógyszerész. A Gyógyszerész, 1955. 78.
