Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
TANULMÁNYOK - Dávid Zoltán: Az 1738. évi pestisjárvány pusztítása
helységek között Szántó volt egyben a legnépesebb is, így a halálozások arányát tekintve nem itt volt legrosszabb a helyzet. Ha a pestisben elhaltak számát a megye helységeiről elsőnek Nagy Lajos által 1828-ban közölt népességszámokkal hasonlítjuk össze, kiderül, hogy némely kisebb lélekszámú községben a pusztulás aránya jelentősen magasabb volt. 84 Ez az összehasonlítás természetesen csak egészen durva nagyságrend kifejezésére alkalmas, hiszen egyrészt az 1828. évi adatok időben oly távol esnek a járvány pusztításának évétől, hogy időközben a népességszámban bekövetkező jelentős eltolódásokra kell fölkészülnünk, másrészt az 1828. évi lélekszám alakulásában magának a pestis okozta veszteségeknek is lehetett némi hatása. Egy-egy kisebb faluban, ahol a népesség egyharmada elpusztult, a népességszám részben ennek következtében maradt mindvégig alacsony, a helység soha többé nem tudta kiheverni a csapást. Az 1828. évi adatok e korlátok közt mégis alkalmasak a pusztulás arányának megközelítésére. Következő, 6. táblázatunk a helységeket a pestisben meghaltak száma szerinti sorrendben tünteti föl, kiegészítve az 1828. évi népességszámmal, továbbá a pestis kitörésének és elmúlásának időpontjával, a legtöbb halottat követelő nap és e napon a halottak számának feltüntetésével. A tábla adatai szerint az 1828. évi népességszámhoz viszonyítva a legnagyobb halálozási arányt Kér, Dobsza, Zsujta, Szentandrás, Alpár, Büd, Golop, Alsófüged, Czekeháza, Felsőfüged községben találjuk, amelyekben a halottak száma mindenütt megközelítette vagy meghaladta a későbbi népességszám 30 százalékát. Az Abaúj megyei jelentések a járvány időbeli lefolyásának végigkövetésére is fölhasználhatók. Forrásanyagunk pontosságának és alaposságának jellemzésére elegendő megemlíteni, hogy például Gibárt község, ahol a járvány valójában még júniusban megszűnt, december 31-ig valamennyi jelentésben szerepel. (Minden esetben a „nec mortuus, nec infectus" bejegyzéssel.) Táblázatunkban a nemleges jelentéseket is föltüntettük és ebből kitűnik, milyen lelkiismeretesen figyelték mindazokat a helységeket, melyekben pestises megbetegedés vagy halálozás előfordult. Kivétel csupán Nagykinizs község volt, ahol augusztus elsején jeleztek 4 halottat, október l-ig jelentették, hogy sem további haláleset, sem fertőzés nem fordult elő, később azonban a helységet a jelentésekben nem szerepeltették. Lehetséges, hogy az augusztus 4-i adat tévedésen alapult. A járvány általában két hónap alatt vonult végig egy-egy helység lakosságán. A leghosszabb ideig, csaknem 4 hónapig Szántón tombolt, gyors lefolyású volt viszont Ináncson, Fancsalon és Zsujtán, amelyekben másfél hónap alatt szedett viszonylag sok áldozatot. A kisebb helységekben hamarabb elmúlt a vész, a mezővárosokban hosszabban lappangott és hol itt, hol ott ütötte föl a fejét. Az 5. táblázaton ugyanakkor az is jól megfigyelhető, hogy a pestis lefolyása nagyjából azonos hullámzású volt: Kezdetben csak egy-két haláleset fordult elő, majd körülbelül egy hónapig, hat hétig teljes erővel tombolt és utána ismét hirtelen csökkent az áldozatok száma. Érdekes viszont, hogy a gyors és heves lefolyású Bí Nagy, L.: Notitiae politico-georgraphico-statisticae I. Regni Hungáriáé partiumque adnexarum. Buda, 1828-1829. I —II, k.
