Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
TANULMÁNYOK - Dávid Zoltán: Az 1738. évi pestisjárvány pusztítása
sok esetben valóban nem teljesek és részben a tudatos eltitkolások, részben a hiányos adatfelvételek következtében a halottak száma több volt. Az ebből eredő hiba torzítását ugyanakkor nagyrészt kiegyenlíti egy másik jelenség, amelyet a járvány adatainak földolgozói eddig nem vettek számításba. Debrecen napról napra készült név szerinti halottjelentéseinek vizsgálatakor derült ki, hogy az országos összesítésben és az eddigi irodalomban szereplő 8645 halott nemcsak a pestisben meghaltak, hanem a pestis kitörésétől megszűnéséig a városban meghalt összes személyek számát jelenti. így a névsorban szerepelnek tüdőbajosok, régóta sínylődök, fáról leesett gyermekek, szülésben, és különféle betegségben meghaltak is. 77 Hasonló adatok találhatók több más Bihar, Szabolcs és Szatmár megyei helység név szerinti felsorolásában, ahol a halál okát föltüntették. Ez pedig azt jelenti, hogy ezzel a hibalehetőséggel más helységeknél is számolhatunk. Ha a hiányos jelentéseket a ténylegesnél nagyobb pestisveszteségeket föltüntetők többlete részben ellensúlyozta, az országos összesítés helyesbített adataként megállapított értéket ilyen alapon nem kell lényegesen megemelnünk. Miután azonban a bizonytalan adatok is okozhatnak némi hibaszázalékot, a pestisben 1738 és 1743 között meghalt személyek számát bizonyos kikerekítessél összesen 250 000 fő körül állapíthatjuk meg. Magyarország népessége egy korábbi számításom szerint 1720-ban kereken 4 000 000 lélek volt. 78 A természetes szaporulatot és a bevándorlásokat figyelembe véve 1738-ig a népességszám mintegy 5 millió főre emelkedett. Ehhez viszonyítva a pestis embervesztesége az 1743-ig eltelt hat év alatt 5 százalékban állapítható meg, ami azt jelenti, hogy a szörnyű betegség ezeknek az éveknek teljes természetes szaporulatát elragadta és az ország népességének fejlődését 5—6 évvel vetette vissza. TERÜLETI ADATOK Ha ezt a mindenképpen jelentős veszteséget területi megoszlásban vizsgáljuk, rögtön szembetűnik, hogy a végeredményként megállapított 5 százalékos arány az ország különböző tájegységei között nagyon aránytalanul oszlik meg. Míg a Dunántúl és az északnyugati megyék népességében Nyitra, illetve Fejér és Tolna megye kivételével nem okozott nagyobb pusztulást, sőt a megyék és szabad királyi városok nagy részében a pestis egyetlen halálos áldozatot sem követelt, a Duna-Tisza közén és ettől keletre helyenként a népesség jelentős részét ragadta el. A pusztulás nagyságának arányát sajnos csak hozzávetőlegesen számíthatjuk ki, miután a pestis dühöngésének időpontjából a teljes népesség számáról megyénként nincsenek megbízható adataink. Az 1720. évi országos összeírás alap77 A Károlyi cs. lt. Pestisre vonatkozó iratok közt található kötet adatai alapján. 78 Az 1715 — 20. évi országos összeírás. A történeti statisztika forrásai c. kötetben (Szerk. Kovacsics J.) Bp. 1957. 145-199. 1.
