Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
TANULMÁNYOK - Dávid Zoltán: Az 1738. évi pestisjárvány pusztítása
csán közölték a marhavészben elpusztult állatállomány darabszámát és értékét, majd egy külön rovatban a pestisben meghalt személyek számát is. 59 Az egykorú hivatalos összesítés végeredménye szerint 1736—1744 között Magyarország területén a járványban összesen 197 289 személy halt meg. A halottak számát és törvényhatóságok szerinti területi megoszlását — kiegészítve az ugyancsak érdekes, állatállományra vonatkozó adatokkal — az eredeti kimutatás alapján készült 1, tábla tartalmazza. 60 Következő feladatunk az eredeti kimutatás forrásértékének megvizsgálása volt. Részben irodalmi utalások, részben a pestis pusztításáról fennmaradt egyéb levéltári források adatainak összehasonlítása után megállapíthattuk, hogy bár több megyében a halottakról közölt számadatok pontosan megegyeznek más forrásaink összesítésének eredményeivel, 61 másutt az adatok nagyságrendileg megfelelőnek látszanak és egyéb adatainktól nem térnek el jelentős mértekben, a törvényhatóságok egy részénél a közölt számadatok pontosságával szemben kételyek merülnek fel, föltételezhetően téves adatszolgáltatásokon vagy elírásokon alapulnak. Az eredeti forrás sorrendjében haladva elsőnek Nyitra megye 41 530 halottról szóló adata ötlik szembe, amely a környező megyék és az ország veszteségéhez képest is rendkívül magasnak látszik. Ez annál feltűnőbb, mert egyébként az egész pozsonyi districtusban alig volt halálos áldozat és ugyanez a helyzet a szomszédos besztercebányai és soproni kerületben is. Adataink ugyan szintén határozottan beszélnek a Nyitra megyei pestisről és így kétségtelen, hogy a járvány itt hatolt legnyugatabbra és a megye több helységében jelentős pusztítást vitt végbe, a közölt számadatokat mégis túlzottnak kell tartanunk, egyrészt mert az eddig előkerült források nem szólnak ilyen hatalmas arányú pusztulásról, 62 másrészt mert ez az adat az ország többi megyéjéhez viszonyítva is túlságosan magasnak látszik. Bár nem támaszkodhatunk összefoglaló adatokra, a pestis tanulmányozása során szerzett tapasztalataink azt a véleményünket erősítették meg, hogy a pestis Nyitra megyében 10—11 000 embernél többet aligha ragadhatott el és így az összesítésben véleményünk szerint tévesen közölt számadatot kereken 30 000 fővel csökkenteni kell. A pozsonyi, besztercebányai és soproni kerület többi törvényhatóságában az összesítéssel szemben csupán Hont megye adatával kapcsolatban találkozunk ellenkező véleménnyel. A megye népességének „megtizedeléséről" fönnmaradt 59 A rovatok eredeti szövegezése és fejléce a következő volt : 1. Ob luem et rigiditatem hyemnis pecora uti essent boves, vaccae, equi, juvenci et juvancae amissa contribuentium. 2. Ob luem et rigiditatem hyemnis pecudes amissae, utpote S. V.sues, caprae, et ovas contribuentium. 3. Per pestem extinctae personae contribuentes. Az összesítésen évszám nem olvasható, de a restanciákat 1730-tól egészen 1744-ig közli, tehát 1744 után készült. 60 Az eredeti összesítés területi beosztását változatlanul hagytuk. 61 így teljesen azonos Heves és Külső-Szolnok megye összesítésében szereplő adata Szederkényi N.t Heves vármegye története (Eger, 1890—1897) IV. k. 215. lapon közölt eredményével. — Esztergom megyéről ugyancsak 2248 halottat tüntet fel egy másik összesítés: O. L. Htt lt. Acta Pestüent'a 2524. cs. 02 Utalunk a később részletesen közölt adatokra. A. S. Nyitra m. anyaga.
