Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

FOLYÓIRATOKBÓL - Journal of the History of Medicine and Allied Sciences, 1971 — 1972. (Némethy Ferenc)

a széndioxidot. De már orvosdoktori disszertációjának tárgyát is a kémia és a medicina határterületéről választotta (Edinburgh, 1754): a magnesia albaról (magnesium carbonium hyperoxydatum) írt, amely a korabeli materia medica-ban fontos savlekötő és vesekőoldó anyagnak számított. /. B. Eklund és A. B. Davis tanulmánya (Joseph Black Matriculates : Medicine and Magnesia Alba. — 396—417. p.) e témaválasztás hátterét deríti fel. Kimutatják, hogy Black állandó kapcsolatban állt korábbi glasgowi tanárával, W. Cullennel, aki életre szóló érdeklődést keltett benne a kémia iránt. Black először a mésztartalmú vizekről akarta írni disszertációját, s valószínűleg az edinburgh-i J, Rutherford professzornak is szerepe volt abban, hogy figyelme a magnesia alba felé fordult. „A megállt szívműködés és légzés megindítására alkalmazott 18. századi módszerek meglepően modernek" — így összegzi vizsgálatai tanulságát R. V. Lee (

Cardiopulmonary Resuscitation in the Eighteenth Century. A Historical Perspective and Present Practice, —418—433. p.). A mesterséges légzés és az életrekeltés egyéb módjai már ősidőktől fogva ismertek voltak (az ószövetségi szentírás is megemlíti), az orvosi szakirodalom azonban csak a 18. századtól kezdve méltatta őket komoly figyelemre. A gyakorlat azonban ekkor is megelőzte az elméletet. A vízbefúlók megmentésében elsősorban érdekelt tengerparti és folyammenti városokban (Amsterdam, Velence, London, Párizs) sorra alakultak az Emberbaráti (Mentő) Társaságok. Ezek voltak a mesterséges légzés első irodalmi propagátorai. A New York-i David Hosack 1792-ben máig érvényes módon foglalta össze az élet megmentésének feltételeit: 1. hő, 2. légzés, 3. szabályos vérkeringés, 4. az agy-és az idegrendszer megfelelő izgalmi állapota. Megvalósításuk érdekében a következő módszereket alkalmazták: szájból szájba légzés, fújtatós lélegeztető szerkezetek használata, dohányfüstnek a végbélbe fúvatása, szívmasszázs, a mellkas összenyomásával végzett mesterséges légzés, villanyozás. J. Hunter még az intravénás kezelés szükségességét is fölvetette, de ennek akkor még technikai akadályai voltak. 1770—72-ben a Duna torkolatvidékétől kiindulva nagy pestisjárvány pusztított Oroszországban. Az ukrán származású Danilo Szamojlovic (1744—1805) katonaorvos először DélOroszországban küzdött a járvány ellen, majd annak terjedési útját követve végül is Moszkvában működött. Tapasztalatait az 1780-as években több francia (majd németre is lefordított) könyvben összegezte. (Kowal, A. O. : Danilo Samoilowitz : An EighteenthCentury Ukrainian Epidemiologist and His Role in the Moscow Plague [1770— 72].—

pp. 434—446.) A himlő-inoculatio, ill. vaccinatio hatékonysága körüli vitákat szemlélteti egy régi orosz metszet, amelyen két apát láthatunk gyermekeikkel. (Zielonka, J. S. : Inoculation : pro and con. —447. p.) Az egyik családot az oltás megkímélte a himlőtől, a másik család tagjainak testét elborítják a rút fekélyek. A kép verses felirata szerint a himlős gyermekek szemrehányást tesznek apjuknak, amiért nem oltatta be őket. Nagy Katalin cárnő egyébként támogatta a vaccinatio elterjesztését, az első így beoltott gyermeknek a Vaccinov nevet adta és életjáradékot utalt ki számára. (NB.: Érdekes, hogy N. Katalin már 1796-ban meghalt,