Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

FOLYÓIRATOKBÓL - Bulletin de l'Académie Nationale de Médecine, 1971 (Némethy Ferenc)

Orvosi stílustörténeti elemzésnek lehetne nevezni P. H. Niebyl tanulmá­nyát, amely Jean Baptiste Van Hel­mont (1577—1G44) tüskehasonlatának előzményeit és utóéletét nyomozza. (The Helmontian Thorn, p. 570—594.; Helmont meglátása szerint minden betegség két „pilléren" nyugszik. Az egyik a külső kiváltó ok, amelyet az ujjúnkba fúródó tüskével jelképez. A másik a belső hatóok, amelyet a be­teg vitalitását megszemélyesítő Arche­usnak nevez. Az Archeus azáltal, hogy „felbőszültén" gyulladással válaszol a tüske támadására, kirobbantja a beteg­séget. Helmont therápiajának célja, hogy eltávolítsa ezeket a „pilléreket", s ezáltal a betegség épületét romba döntse. A „spina Helmontii" metafora elővételezői között már Hippokratész és Galenus is szerepel, az újkorban pedig — különböző módosításokkal — töb­bek között Sydenham, Virchow és Mecsnikov is alkalmazta. A Könyvszemle rovat Alan F. Guttmacher tollából elismerő kritikát közöl Gortvay és Zoltán Semmelweis­monográfiájáról. (p. 604.) Némethy Ferenc BULLETIN DE L'ACADEMIE NATIONALE DE MÉDECINE — 1971 Tome 155—135. évf. A nemzetközi orvosi szakvélemény őszinte tisztelettel adózik a 19. század­beli elmegyógyászat két nagyja, a francia P. P. Pinel (1755—1826) és J. E. D. Esquirol (1772—1840) emlé­kének. Ugyanakkor Michael Foucault vezetésével egy ellenkező „antipszi­chiátriai" irányzat is hallatja hangját, éles kritikával illeti Pinel és Esquirol életművét, sőt legszélsőségesebb kép­viselői tagadják az elmebetegségek lé­tét is. Forradalmi szociológiai szemlé­letük értelmében az állítólagos elme­betegek elkülönítése helyett a társa­dalomba való visszavezetésüket tart­ják kívánatosnak, pszichiátriai kezelés helyett pedig a társadalmi struktúra megváltoztatását. M. Baruk előadása (L'oeuvre de Pinel et d'Esquirol devant ,,V antipsychiatrie", p. 205—215.) a Pinel-féle klasszikus pszichiátria szer­ves továbbfejlesztőit (Parchappe, Ray­nier, Lauzier) veszi védelmébe az anti­pszichiátria híveivel szemben. A XVIII. Lajos 1820. dec. 27-én kiadott rendeletével létrehozott Királyi Orvosi Akadémia (Académie Royale de Médecine) 1821. jan. 27-én tartott első ülésének jegyzőkönyvét ismerteti és a megalakulás előzményeit tisztázza a Huard orvostörténész-házaspár (La première séance de V Académie Royale de Médecine, p. 414—423.). Az Aka­démia három szekcióból állt: orvosi­ból (idetartoztak az állatorvosok is), sebésziből és gyógyszerésziből. A Ki­rályi Akadémia címre három, már mű­ködő orvosi társulat pályázott : a Cercle Medical (Orvosi Kör, alapította Guil­lotin 1803-ban), a Société de Médecine de Paris (Párizsi Orvostársaság 1796­ban alakult a forradalom előtti Királyi Orvostársaság és Királyi Sebészeti Akadémia még élő tagjaiból) és a Société de la Faculté de Médecine de Paris (a Párizsi Orvosi Fakultás Társa­sága). Az 1821-ben megalakult új Királyi Akadémia (a mai Académie Nationale de Médecine őse) végül is kompromisszum eredménye volt. Az 1347—1356. években dúló nagy európai pestisjárványról és társadalmi következményeiről közöl érdekes be­számolót P. Ganiere (La Peste Noire et ses consequences sociologiques, p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom