Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

FOLYÓIRATOKBÓL - Archiwum Historii Medycyny, 1971 (Kapronczay Károly)

jelentős a néprajz tudományában. Ugyancsak néprajzi leírás Krzysztof Brozek tanulmánya (Poloznictwo i ginekologia ludowa górali Beskidu Slaskiego — A sziléziai Beszkida gorál népének nőgyógyászata és szülészete, 2. sz. 201—208. L). E tanulmányban a gorál nép szülési szokásait gyűjtötte össze és minden olyan gyógymódot, amit a női betegségeknél alkalmaznak. A gőrálok lakta vidékhez közeleső piotrkowi terület kórháztörténetét tárgyalja Zofia Malewska közleménye. (Przyczynki do dziejow szpitalnictwo na terenie zagleblia dobrowskiego i innych okolic bylej Gubernii Piotrkowskiejwlatach 1830—1907. — Adatok a piotrkowi kormányzóság és a donbroski Zagleb környékének kórháztörténetéhez 1830—1907, 2. sz. 209— 2lő. I.), míg Roman Szeja a sziléziai kórházak fogászatát ismerteti 1913 és 1945 közötti időszakban. (

Opieka dentystyczna w lechnicach Górnym Slasku [1913—1945] — Szilézia kórházainak fogászata [1913—1945], 2. sz. 217—218. I.) A második világháború lengyel orvostörténetéből közöl két visszaemlékezést az Archiwum Historii Medyczyny második száma. Stanislaw Gadzicki a német megszállás alatt Lódzban illegálisan működő Lengyel Vöröskereszt tevékenységét saját élményei alapján (Rola Polskiego Czerwonego Krzyza w organizowanu Szpitalnictwo w M. Lodzi po II wojnie swiatowej — A Lengyel Vöröskereszt szerepe a Lódzban szervezett Mandurowicz kórházban, 2. sz. 219—223. l.)

t míg Wincenty Sobolewsky 1940ben írt kórházi naplójából közöl részleteket (Sandomierz w roku 1940. — Sandomierz 1940-ben, 2. sz. 225— 235. I). Az 1971. évi harmadik és negyedik számot a szerkesztőség a nagyobb terjedelmű tanulmányokra való tekintettel összevont kötetként jelentette meg. Ennek első, egyben legnagyobb lélegzetű közleménye magyar szempontból igen jelentős. Franciszek Martinczak a Szepesség orvostörténetét dolgozta fel a kezdetektől 1770-ig, elsősorban annak magyar vonatkozásait. A szerző sűrűn idézi magyar szakírók műveit (Divéky Adorján, Fejér, Bárdossy, Weszprémi, Demkó, Lipták, Genersich, Győry), s az eddigi orvostörténeti szakirodalomban e feldolgozás tűnik a legteljesebbnek erre a vidékre nézve. (Medycyna na Spisz w latach od roku 1412 do roku 1770 — Orvostudomány a Szepességben 1412—1770 között, 3. sz. 253—300. I.) A tanulmány terjedelméhez mérhetően nagy Irena Tarmas Antoni Cieszynski életének és munkásságának feldolgozása. Cieszynski a lengyel fogászatban a magyar Árkövy Józsefhez hasonló szerepet játszott, később a lembergi egyetem tanára lett. Többször viselte a dékáni és rektori tisztséget. Az első világháború előtt jelentős szerepet játszott a lengyel függetlenségi mozgalomban, majd Lengyelország újjászületése után komoly tisztségeket töltött be az önálló lengyel állam egészségpolitikájának irányításában. Tudományos munkásságát Európaszerte ismerték és a 20. századi lengye 1 orvostudomány legkiemelkedőbb alakjai közé tartozik. Tragikus körülmények között halt meg ; a második világháború alatt nem hagyta el hazáját, többször letartóztatták, majd 1941 novemberében a Gestapo az illegális földalatti lengyel mozgalommal tartott kapcsolatáért agyonlőtte. Az amerikai radiológia fejlődését,