Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Koyré, A.: Mystiques, spirituels, alchimistes du XVIe siecle allemand (Vida Tivadar)

hanem aktuális tudományos írások a fizikokémia, a matematika és az algebra területéről. A biológia tárgykörébe tartozó tanulmány Lazányi Endrétől (Kromoszóma-evolúció és a fajok tömeges kihalása. — 273—284. p.) és az orvostudományi vonatkozású László János-cikk szakmai vonatkozásban említésre méltó. (A járványos májgyulladás kóroktanának időszerű kérdései. — 285—296. p.) A szerkesztők munkáját dicséri a felsorolt tanulmányok sorrendje, a cikkek végén említett részletes bibliográfia a kutatások alaposságára vall. Végül a kötet végén az előforduló szerzők rövid életrajza betűrendben, remek kiegészítése az egyes cikkeknek, nemcsak biográfiai szempontból, hanem megjelent írásaik felsorolását is kapjuk. A számos ábra és fényképfelvétel mellett néhány Szervátiusz Jenő szoborról készült színes illusztráció díszíti az évkönyvet. Vida Mária Koyré, Alexandre : Mystiques, spirituels, alchimistes du XVI

e siècle allemand. Paris, Gallimard, 1971, 192 p. A kötet négy tanulmánya négy XVI. századi német személyiséggel foglalkozik. Hárman közülük, Caspar Schwenckfeld (1490—1561), Sebastian Franck (1499— 1542) és Valentin Weigel (1533—1588), teológiai téren munkálkodtak. A negyedik, Paracelsus (1493—1541) az, akit az orvostörténelem is számon tart, bár az orvosi doktorátuson kívül ő is megszerezte mind a hittudományi, mind a mindkét jogbeli tudori címet és fokozatot. Valamennyi tanulmány régebbi kutatás eredménye. A Paracelsusról szóló (75—129. 1.) aránylag a legkésőbbi, de az is pont 40 éve jelent meg először a Revue d'Histoire et de Philosophie religieuses-ben. A kötet elé bocsátott „figyelmeztetésében" a szerző maga is bevallja, hogy 4 tanulmánya töredékes. Hosszú időn át törekedett a kiegészítésükre és munkaközösségben való átalakításukra, de más munkálatok meggátolták e terv kivitelét. így természetes, hogy Koyré nem vehette figyelembe a Salzburgban székelő Nemzetközi Paracelsus Társaság kutatási eredményeit, nevezetesen Paracelsus teológiai és társadalomtudományi munkáinak feltárását és kiadását, amely munka még ma sincs befejezve, de amelyről a néhány éve nálunk is járt (az ORFI-ban megrendezett) Paracelsus-vándorkiállításuk anyagában már szó volt. Vázlatosan megrajzolni Paracelsus világnézetét : ezt tűzi ki tanulmánya céljául a szerző. Elöljáróban tisztázza, hogy csak a saját korának szemüvegén át lehet tárgyilagosan meglátni azokat a kérdéseket, amelyek foglalkoztatták, és azokat a válaszokat, amelyeket adott ezekre. Sok egyetemi tanulmánya ellenére Paracelsus mindenekelőtt empirikus volt. Tk. inkább volt „chyrurgus", mint orvos, és szerzőnk inkább ezzel, valamint hallgatóságának hasonló jellegével magyarázza azt a körülményt, hogy Paracelsus előadásaiban és írásműveiben elhagyta a „tudós" latin nyelvet, s az egyik délnémet dialektust használta. Különben dicsekszik is vele, hogy nyomorúságos helyzetben nevelkedett, és amit tud, csak saját magának köszönheti. Igazi reneszánszgőggel hirdeti meg magát az új tudományosság ,,monarchá"-jónak, akinek még a saruszíját sem méltó megoldani Arisztotelész, Razesz vagy Avicenna.