Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Aschbach, J.: Geschichte der Wiener Universität, Bde 1-3. (T. Pajorin Klára)

SZEMLE Könyvekről Aschbach, Joseph : Geschichte der Wiener Universität, Bde 1—3. Farnborough, Gregg Press Ltd. 1967, S. 63$, 467, 408, T. 5 (Fakszimile kiadás) Csaknem száz éve annak, hogy Joseph Ritter von Aschbach osztrák történész háromkötetes rendszerező, összefoglaló munkája — amely a bécsi egyetem történetének első két évszázadát (1365—1565) tárgyalja •— megjelent. Ez a hatalmas tényanyagot felölelő mű kiindulási és hivatkozási alapot jelentett a fenti kor történetével foglalkozó európai kutatók számára, és nélkülözhetetlen segédeszköznek, alapvető kézikönyvnek számít napjainkban is. Nemzetközi igénynek tett tehát eleget az angol Gregg-kiadó azzal az örvendetes ténnyel, hogy 1967-ben fakszimile kiadásban megjelentette ezt a ma már nehezen beszerezhető, fontos művelődéstörténeti munkát. Nekünk magyaroknak történelmünk és kultúránk megismerésében különösen felbecsülhetetlen szolgálatokat tett Aschbach könyve, hiszen a bécsi egyetem rendkívül fontos szerepet játszott állami életünk és művelődésünk alakulásában. Magyarországon ugyanis — mint ismeretes — a fenti időszakban nem volt egyetem, kivéve a rövid életű pécsi stúdium generálét és a pozsonyi Acackmia Istropolitánát (az utóbbi tanári kara szinte teljes egészében a bécsi egyetemről toborzódott össze), és így nagyon sok magyar származású ifjú gyarapította tudását a bécsi univerzitáson, írta be nevét az egyetem történetébe. A magyar társadalom legkülönbözőbb rétegei — főpapoktól kezdve a városi plebejusokig — folytattak itt tanulmányokat. (1400-tól 1535-ig kb. ötezer magyar tanulója volt az egyetemnek, közülük jó néhányan egyetemi katedrát is szereztek.) A magyarokra vonatkozó adatain kívül Aschbach könyve ismerteti olyan — a bécsi egyetemmel kapcsolatba került — osztrák és más európai tudósok, diplomaták, orvosok stb. életét és munkásságát is, akik közvetlenül vagy közvetve beleszóltak történelmünk és irodalmi műveltségünk alakulásába. A könyv számos magyar vonatkozása közül külön figyelmet érdemel pl. a 2. kötetben a Dunai Tudós Társaság működésével és tagjaival kapcsolatos tekintélyes adatmennyiség, a harmadik kötetben a likai Skalich Pálnak, Sylvester Jánosnak vagy Zsámboki Jánosnak szentelt címszavak. A bőséges adatmennyiség felhasználásával kapcsolatban óvatosságra int véleményével az egykorú recenzens, Ábel Jenő, aki a mű első kötetéről megjegyezte, 21 Orvostörténeti Közlemények 69—70.