Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
ADATTÁR - Szabó Lajos: Egy XVIII. századi kézirat orvostörténeti adalékai
Telkibányán a katonák miatt, úgy Újváron is. Most példákkal mutathatnám, ha ez szűz papirost nem szánnám." 94 Az abaújszántó ispotályról is találunk feljegyzést Zsujtai naplójában. Ez hézagpótló feljegyzés, mert eddig csak azt tudtuk, hogy ezen a tájon, a Hegyalján, Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon, Olaszliszkán, Bodrogkeresztúron, Mádon, Szerencsen, Tarcalon, Tállyán és Tokajban volt ispotály a református eklézsiák kezelésében. Zsujtai feljegyzéséből kitűnik, hogy volt ilyen intézmény a XVIII. században Abaújszántón is. Az ispotályok elsősorban szociális intézmények voltak az elaggott nincstelenek és koldusok számára, de volt valami egészségügyi szolgálat is bennük, ezért több feljegyzés „kórház"-nak is nevezi őket. Zsujtai feljegyzéseiből megtudjuk, hogy az abaújszántói ispotályt az eklézsia megbízásából egy „espotálybeli koldus gazda" 95 vezette. Az ispotály elég nagy terjedelmű lehetett, mert mikor 1751-ben az abaújszántói reformátusokat megfosztották templomuktól, a gyülekezeti istentiszteletre az ispotályt jelölték ki nekik. „Adtának helyt az Cultusra . .. az Ispotályban szolgállyák az Istent." 96 A népes abaújszántói református gyülekezet valóban itt tartotta istentiszteleteit 1752, december 3-ig. Hogy az ispotályban, melynek számos beteg lakója volt, milyen egészségügyi szolgálat volt, nem tudjuk. Inkább csak kuruzslás folyhatott ott, hiszen Abaújszántón ez időben még nem is volt orvos. De mégis fontos intézmény volt egészségügyileg is, mert tűrhető helyet biztosított hajléktalan beteg embereknek. Zsujtai András, miután fél évszázadon át írta feljegyzéseit, 1775-ben halt meg. 1775. június 25-én temették el a zsujtai temetőben, mint a zsujtai református halotti anyakönyv bizonyítja: „Temettetett Tiszt. Zs. Zsujtai András uram. Nagy emlékezetű Tudós Ember. Élt 78 -hetvennyoltz Esztendőkig" 91 . 94 Uo. 670. lap. 95 Uo. 282. lap. 98 Uo. 34. lap. 97 Zsujtai református egyház halotti anyakönyve, 1775. esztendő. 80. lap.
