Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Balogh János: Egy 100 éves altatógép
alkohol-kloroform keveréket Nagel rossznak találta. Alapos felkészültségére jellemző, hogy tisztában van az ún. negatív mellkasi nyomás jelentőségével a légzés folyamataiban, s talán ezért ajánlotta a túlnyomásos levegő alkalmazását a légzés megjavítására. Nem lesz talán érdektelen, ha az akkor külföldön már használt készülékek közül a Clover-félét szemügyre vesszük. Lényege a néhány ezer köbzoll tartalmú zsák, amelyet az operatőr a hátán hord, ehhez tartozik még egy üvegedény és egy lámpa, amely a chloroform párolgását segíti elő, továbbá egy bőrzsák, amely minden nyomásra 1000 köbzoll levegőt ürít egy légzőcső, bádog arcmaszk, amelybe szelepeket építettek a be- és kilégzéshez úgy, hogy egy tolóka segítségével tetszés szerinti levegőmennyiség bocsátható a rendszerbe. Az eljárásnak az az alapja, hogy minden ezer köbzollra 32 egész 2 U rninim. elgőzösített kloroform jut, azaz 3 egész 3 / 4 % a keverék. Ezt tovább lehet a tolóka segítségével hígítani. Snow „troublesome"-nak, zavarónak nevezte a nehezen kezelhető készüléket. Nehézséget okozott az is, hogy a légzés erejének gyengülésével a beteg a szelepek ellenállását nem tudta legyőzni és dyspnoe lépett fel. Nagel szerint nem annyira az előírt százalékos concentratio szigorú megtartása a fontos, mint inkább az, hogy a concentratiót lehessen lassan vagy gyorsan növelni, illetve igen gyorsan csökkenteni, finom átmenetekkel kell mérsékelt mélységű, hosszú ideig fenntartható, veszélytelen narcosist kialakítani. A Nagel ajánlotta készülék felépítése: 1. Kétrekeszes fújtató, amely kézzel működtetendő, levegő forrásul szolgál. 2. Kloroform gőz fejlesztő edény. 3. Regulator, 3 furatú, rajta körben elforgatható mutató van, amely 10 részre osztott skála előtt mozog. 4. Elasztikus kettős cső. 5. Tölcsér alakú illeszték, amely hólyagszerű tágulatba megy át. Természetesen az altatás előtt a beteget alaposan meg kell vizsgálni, mert a mellkasi szervek állapotának ismerete elengedhetetlen a narcosis kiviteléhez. A szoba hőmérséklete lehetőleg 15—19 °C legyen. A készülék magas asztalkára kerül, az assistens felhelyezi a szájrészt és az előírt ütemben mozgatja a fújtatót, mindig azonos nyomással. Az anaesthetizőr kezeli a regulatort, vagyis adagolja a chloroformot. A fújtatót percenként 16—36-szor kell működtetni, a fújtató excursiói csak J / 3-nyiak legyenek. A készülékkel gyermekeket, öregeket, terheseket is lehet akár hosszú ideig altatni. Ebben a készülékben viszonylag kicsi térben történik a chloroform párologtatása, emiatt elkerülhető a fölös mennyiségű szer használata, ami a pontos adagolást segíti elő. A müncheni kórházban végzett mérések szerint percenként egy gramm chloroform kellett a felnőtt ember altatásához. A levegő telítettsége szabályozható, sőt szükség esetén tiszta sűrített levegő juttatható a hangrésbe. A különböző hatótényezők akaratlagosan változtathatók, így a narcosis mélysége azonos szinten tartható. A narcosis különböző stádiumainak egymásutánja szabályszerűen következik be, felnőttnél 9—10 perc kellett az érzéstelenség bekövetkezéséhez. Ilyen formán a könyv címében felvetett kérdés eldőlt: nem valamely merev sablon szerint kell a narcosist végezni, hanem módszeresen, az egyes
