Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Fazekas Árpád: Elfelejtett orvosírónk: dr Mádi Szabó Dávid (1808 — 1886)

4. Fazekas Á. : Gyermekgyógyászati vonatkozások megyénk orvostörténetében. Szabolcs-Szatmári Szemle, 1968; 3 ; 61 — 67. 5. Görömbei P. : A közélet hű munkása. Nyírvidék, 1886; 30. szám, 2. old., és 31. sz. 2. old. 6. Gulyás P.: Magyar írói álnévlexikon. Akadémiai Kiadó, Bp., 1956; 86; 290. és 413. old. 7. Győry T. : Magyarország orvosi bibliographiája 1472 — 1899. MOKT, 1900. Bp., Athenaeum, 252. old. 8. Jósa J. : Dr. Jósa András (1834 — 1918) és elődei. Ludvig nyomda, Miskolc, 1934, 358. old. 9. Tartalma: Hunnia népét a magas istenség a sok pártütés, viszálykodás miatti haragjában Batu tatárjaival sújtja. A végtelen mongol had „letarolta hazánk Bodrog s Tisza-elvi lapályait. Üszkében füstölg Himesudvar is." (Ez utóbbi a tokaji vár ősi neve.) Az eposz egyik hőse Aba király dédunokája, Hősfi, aki Tokaj ura is volt. ő menekítette Mária királynőt Esztergomból hajón Pozsonyba. Béla király Arnold nádort küldte a tatárok Kárpátokon keresztüli beözönlésének akadályozására, de harcuk nem volt eredményes. A tatárok elpusztították Egert, Váradot, Vácot. A hazai kunok átálltak a tatárokhoz. Batu látván a Rákosnál rendben gyülekező királyi hadakat, menekülést színlelve Muhinál gyűjtötte össze erőit. Béla király összes seregével a tatárok után nyomult. A muhi csatát a tatárok nyerték meg. Béla és környezete csupán csodával határos módon menekült meg, s a horvátok által felajánlott Kiissza várában húzódott meg. A tatárok sikertelenül ostromolták a várat. Szerencsére eközben Ázsiában meghalt Oktai kán, s a tatárok viszálykodva visszatakarodtak. Béla megvetette az új Magyarország alapjait. Hősfi pedig egybekelt szerelmével, Lórával. 10. Pintér I. : A magyar irodalom története, I —II. Bp., 1938. 11. Réti E. : Nagy magyar orvosok. Bp., 1959, 279. old. 12. Spányi G. : Orvostörténelmi és orvosetnographiai adatok, egészségügyi népszokások, babonák Szabolcs-vármegyében. — Dienes István: Szabolcs vármegye. Bp., 1939, 185-200. old. 13. Szabó D. : Házi-Patika, Kassa, 1830. 14. Szabó D. : Kisgyermekes anyák könyve. Nyíregyháza, 1872. 15. Szabó D. : Béla futása. Sárospatak, 1879. 16. Szinnyei I.: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1909. XIII. kötet 172 — 173. 17. Szinnyei Lt Folyóiratok repertóriuma. Bp., 1876, I. kötet, 1398. old. Zusammenfassung Der aus Mád stammende Dávid Szabó (geboren im Jahre 1808 in Mád und gestorben im Jahre 1886 in Nagykálló) war fast zwei Jahrsrzehnte lang in Nagykálló als Oberarzt des Komitats Szabolcs tätig. Nach der Änderung des Komitatssitzes arbeitete er in Nyíregyháza auch als Krankenhausdirektor. Er erkannte sehr früh bereits die Wichtigkeit einer medizinischen Aufklärung der Bevölkerung. Ein bekanntes Buch war damals das im Jahre 1872 von der Druckerei des Nyíregyházaer Einwohners Sándor Dobay herausgegebene „Buch für Mütter von Kleinkindern". Dávid Szabó war sowohl als Dichter und Schriftsteller als auch als Verfasser von Weinbaufachbüchern bekannt. Er starb in Nyíregyháza und fand seine letzte Ruhestätte in Nagykálló.