Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
TANULMÁNYOK - Buzinkay Géza: Felsőoktatási politika Magyarországon a neoabszolutizmus korában, 1849-1860.
beiktatott tanulókból áll. A tanítói testületen belül rendes tanárokat, rendkívüli és magántanárokat, illetve szorosabb értelemben vett tanítókat (művészeti tárgyak vagy nyelvek) különböztet meg. A kar közvetlen hatósága maga a tanártestület, mely a tanítói testületből kerül ki. Ennek tagja az összes rendes és rendkívüli tanár és két magántanár, ez utóbbi kettő azonban csak üléseken való részvételi és tanácskozási szavazatjoggal rendelkezik. A tanártestület saját tagjai közül választja elnökét, a dékánt. Dékán lehet az is, aki csak korábban volt a tanítói testület tagja. „A dékánok az eddigi tanulmányi igazgatók helyébe lépnek, mely utóbbiak hivatala megszűnik" (5. §). A választáshoz abszolút szótöbbség szükséges. Megválasztását, indokolás nélkül, csak a lelépő dékán vagy már nem rendes tanár utasíthatja vissza. Egyébként az indoklás felett is szavazás tartandó. A 8. paragrafus leszögezi: „Ha a tanító testületben viszálkodások vagy más okok miatt valamely tanulmányi osztálynak tanítói testülete általi igazgattatása és az oktatási érdekek veszélyeztetve volnának: a közoktatási ministeriumnak kötelessége határozatlan időre dékánt kinevezni és azt a kar igazgatásával és a körülményekhez mért hatalommal felruházni." (Ez a paragrafus — ha egyelőre korlátozott formában is •— már lehetőséget teremtett az egyetemi autonómia csorbítására.) A rendelet szerint a tanártestület tervezi meg tanácskozásainak ügyrendjét is, melyet jóváhagyásra köteles felterjeszteni a minisztériumhoz (18. §). Az ügyrend tervezetét — amely természetesen német nyelvű volt — 1858. december 17-én hagyta jóvá a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. Ez az ügyrend — a nyelvre vonatkozó 2. paragrafusát leszámítva — a kiegyezésig érvényben maradt. 42 Eszerint az egyetemi tanács és a négy kar tanártestülete külön-külön jegyzőkönyveket vezet, amelyeket a nyomtatott rovatok alapján tölt ki. Szabályozza az ügyvitel rendjét és formáját, teljes mértékben az osztrák közigazgatási rend mintájára. A rendes üléseket havonta egyszer kell megtartani (10. §), ezekről jegyzőkönyvet kell vezetni (24. §). Szavazásoknál élőszót engedélyez, választásoknál azonban, ha bárki kívánja, titkos szavazást kíván meg (17. §). Az elnök (a rektor, illetve az adott tanártestület dékánja) döntő szerepet játszik, azonos számú szavazat esetében az a vélemény válik határozattá, amelyhez ő csatlakozott (18. §). Végül, ugyancsak a hivatalokkal megegyező módon, titoktartásra kötelezi a tanártestület tagjait is (34. §). Az 1849. szeptember 30-i szervező rendelet a továbbiakban az egyetem legfőbb vezetőségének a tanártestületből kikerülő egyetemi tanácsot teszi meg, amelynek tagjai a dékánok és prodékánok, a rektor és a prorektor. A választás és az eljárások módja itt hasonló a dékánválasztásokéhoz. Az egyetemi hatóságok nyolc nappal a tanév kezdete előtt lépnek hivatalba, addig az előző éviek intézik az ügyeket. A továbbiakban szabályozza a törvény az egyes hivatalok helyettesítési rendjét, felhívja a figyelmet a tantárgyak kellő képviseletére a tanártestületben, a leckerend szerkesztésére, a különböző üléseken történő kötelező megjelenésre. Itt következik a dékán feladatainak rögzítése (18. §): „A dékán állása a tanártestülettel szemközt ugyanaz, mi az újabb rendeletek értelmében az igazgatóé Rupp i. m. 59., 80 — 85.
