Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
TANULMÁNYOK - Dávid Zoltán: Az 1738. évi pestisjárvány pusztítása
tesége számszerűen (és arányában is) egyike a legmagasabbaknak. 106 Az első népszámlálásban szereplő 144 helység közül 72-ben jegyeztek fel halottakat, tehát a megye településeinek pontosan felét sújtotta a döghalál. A részletes adatokat tartalmazó táblába összehasonlításként ezúttal is beiktattuk az 1720. évi országos adóösszeírás és a II. József-féle népszámlálás adatait, továbbá ezúttal az 1728. évi országos összeírás adózó családfőinek számát is (1. 14. tábla). A megye helységeit a pestis ezúttal is igen különböző mértékben érintette. 500-nál több halott volt ...... 3 200—500 halott volt 15 100—200 halott volt 15 10—100 halott volt 31 10-nél kevesebb halott volt 8 , Nem volt emberveszteség ...... 72 helységben Nagyobb pusztulás tehát a pestistől fertőzött helységek felénél is kevesebbet ért, a többi községben nem öltött nagyobb méreteket. A legnagyobb veszteségeket ezúttal is a népesebb mezővárosokban találjuk (Nagykálló, Nyírbátor, Földes), melyeknek népessége 1785-ben továbbra is a legmagasabbak közé tartozott. Az országos összeírások családfő-adataihoz viszonyítva ezúttal is sok esetben jelentősen többen haltak meg, mint amekkora népesség a helységekben feltételezhető lett volna. Tolna megyében 1739. április 7-én jelentették, hogy Várasd községben a pestis kitört és mindjárt 10 halottról és 8 betegről számoltak be. 107 Innen Bátaszék és Varsád fertőződött és május 30-ig csak e három helység neve szerepel a további, hetenként kiadott jelentésekben. Május 30-án jelentkezett a járvány Izmény, június 27-én Kismányok községben, ugyanekkor Bonyhád mezővárosból is 11 fertőzött beteget jelentettek, Bátaszéken július 4-ig 326, Varasdon 178, Varsádon 291, Izményen 112, Kismányokon 53, Bonyhádon 51 személy halt meg. Július 11-én tűnik elő először Szakadat, Báta és Agárd neve és jóidéig ismét csak ezekből jelentettek hetenként több-kevesebb halottat. Szeptember 25-én a jelentés már bizakodó hangú volt, mert a völgységi járásban a pestis minden helységben megszűnt és a megye területén csupán Kajdacson, Agárdon és Pakson fordultak elő szórványos megbetegedések. Október 19-én azonban újabb helységekben tört ki a járvány: Földvár, Bölcske és Madocsa lakosait érte el a vész, majd november 9-én Apar és Kölesd került a lezárt helységek közé. Novemberben újra föllángolt a pestis, méghozzá „vehementissime", Bonyhádon és több más, korábban már mentesnek látszó faluban is. December 1-én a megye területén hat helység volt fertőzött: Földvár, Paks, Bonyhád, Apar, Bölcske és Madocsa. December folyamán a halálesetek száma általában csökkent, bár közben 106 A pestis okozta veszteségek demográfiai felhasználását nyújtja: Veress M.: Szabolcs megye népességi viszonyai a XVIII. században. Tört. Stat. Évkönyv, 1962 — 1963. Bp. 1964. — Az általa használt adatok némileg alacsonyabbak, mint a közölt összesítésben szereplők. 107 A. S. Tolna megyei jelentések.
