Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
TANULMÁNYOK - Dávid Zoltán: Az 1738. évi pestisjárvány pusztítása
nyos hibahatárok között érvényes, hiszen a két időpont között a helységek népessége az eltérő nagyságú természetes szaporulat és vándormozgalom következtében különbözőképpen fejlődött. A halálozási arányt kiszámítva nem ritka a 30—40 százalékos érték sem, sőt Acsád 1785. évi 1181 lakosához viszonyítva a pestisben meghalt 904 személy 76 százalékos pusztulást jelez. A számítást csak a 400 főnél nagyobb halálozással szereplő 28 községnél végeztük el. A pusztulás és a helységek korabeli nagyságának kidomborítása érdekében az 1720, évi adóösszeírás családfőinek számát is feltüntettük (1. 11. tábla). A táblázat adatainak szemlélésekor két jelenség tűnik fel: a pestis óriási pusztításához képest az 1720. évi országos adóösszeírásból nyert adatok alacsonyabbak, az első népszámlálás adatai pedig magasabbak a vártnál. Mindkettő ugyanarra figyelmeztet: a helységek népességszámának a pestis garázdálkodásának idején jelentősen nagyobbaknak kellett lenniök. Különösen fontos ebből a szempontból a népszámlálás adatainak tanúságtétele. A szörnyű pusztulás utáni viszonylag magas lélekszámok — miután a felsorolt községekbe 1740 és 1785 között bevándorlások nemigen történtek — egyedül azzal magyarázhatók, hogy a helységekben a járvány időpontjában jelentősen több ember élt. Az 1740 körüli megközelítően pontos lélekszám megállapításához hozzásegít, ha figyelembevesszük, hogy amennyiben egy helységben a pestis pusztításának az 1785. évi népszámlálás lélekszámadatához viszonyított aránya 33 százalék volt, az esetben a helység 1740. évi lélekszámának közel azonosnak kellett lennie a népszámlálás adatával. Táblázatunkból egy helység adatain bemutatva: Berekböszörmény 625 halottja az 1785. évi 1838 lakosnak 33,9 százaléka, 1838 lakost véve 1740-ben is, a pestis után a helység népessége 1213 főre fogyott. 1785-ig 45 év alatt kereken 50 százalékos természetes szaporulattal számolva a helység 607 fővel gyarapodott és népessége 1820-ra nőtt, tehát így jutott el arra a szintre, ahol 1785-ben találtuk. Ha tehát a pestis veszteségeit nem a vándormozgalom vagy telepítések, hanem kizárólag a természetes szaporulat pótolta és az a két időpont között átlagosan 50 százalék volt, a 33 százalékos és azt megközelítő arányú halálozás esetén az 1740. évi abszolút népességszámot az 1785, évivel közel azonosnak, az ennél nagyobb arányú pusztulás esetén magasabbnak, a kisebb veszteségek esetén arányosan alacsonyabbnak vehetjük. (Éspedig annyival kell a népszámlálás lélekszámadatát megemelni vagy csökkenteni, ahány százalékkal a pusztulás aránya 33 százaléknál több vagy kevesebb volt. Például 43 százalékos halálozás esetén az 1740. évi népességszámot 10 százalékkal magasabbnak, 18 százalékos halálozás esetén 15 százalékkal alacsonyabbnak kell venni az 1785. évinél.) Az 1740. évi népességet iV,-nek, az 1785. évit iV 2-nek, a pestisben meghaltak számát ií-nak véve, a két időpont között 50 százalékos természetes szaporulat (T) mellett 7y i = iV 2-(0,33iV 2-ií) és N x = 0,67/ATo + H
