Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

FORUM - Semmelweis kórtörténetének nyomában — Bécs és Budapest levelezése (magyar, angol és német nyelven)

világosítást sem tudott adni. Nagy motorikus nyugtalansága volt, dulakodott az őrökkel, ki akart ugrani az ablakon. Egyes szavakat csak nehezen bírt kimondani, leírták „a halk artikulátlan hangját". Járása bizonytalan volt, öles léptű, és olyan, mintha a jobb lábát húzná. Dührohamoktól elkékül, remeg és asztmatikusán lélegzik. A kézen levő elváltozások fájdalommentesek, gyorsan kiterjednek. A kéz kötését vagy kezelését nem tűri. 1865. augusztus 12-én már alig lehet megszólítani, érthetetlen dolgokat gőgicsél, a következő napon a bal mellkasfél körzetében tályogot gyanítanak, amelynek gennye gázt fejleszt. Este bekövetkezik a halál. A holttestet Rokitansky Kórbonctani Intézetébe viszik. Meynert és Scheuthauer végzik a boncolást, amelynek eredményét Schönbauer tanár a mellékletben közli. Megemlítendő még, hogy Semmelweis első, 1858. október 14-én született fia 36 óra múlva meghalt. A boncolás hydrocephalust mutatott. A második gyermek 4 hónapos korában halt meg, állítólag hashártyagyulladásban (Schürer—Wald heim, 125. old.). Gortvay György tanár, Budapest VIII., Üllői út 26., már megkérdezett Mildner miatt. Mildner Emmanuel a csehországi Preitenhofenből származott, Prágában tanult, aztán a bécsi, később a prágai, majd ismét a bécsi elmegyógyintézetben működött. 1865-ben a (kór)ház igazgatása átment az államtól Alsóausztria tartományáéba. Mildner itt mint főorvos dolgozott, amíg nem lett a klosterneuburgi elmegyógy-, rokkant- és gondozóintézet igazgatóságának a vezetője. Ezt 1870-ben létesítették mint a bécsi intézet „fiókját", s veszélytelen női elmebetegek felvételére szolgált. Mildner 1880-ban nyugdíjba ment, 1881. december 8-án halt meg. Mildner kétségtelenül nem volt nagy jelentőségű. A tartományi elmegyógyintézetben való működése közben mint igazgató elöljárója volt Josef Riedel, akit az osztrák elmegyógyászat egyik reformátoraként említenek (1. Schürer— Waldheimet is, 220. old.). Riedel kétségtelenül birtokában volt kora elmegyógyászati ismeretanyagának. Úgy hiszem, igen tisztelt Doktor Űr, ezzel válaszoltam kérdéseire, mindazonáltal arra kérem, egyelőre tekintsen el az értékelésétől mindaddig, amíg elő nem terjesztettem e levelem elején javasolt közleményemet. Magamat ajánlva Dr. M. Jantsch