Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

KRÓNIKA

másfél századának történeti vizsgálatában is. Éppen ezért volt a legnagyobb ajándék utolsó születésnapján: kezébe adtuk Tauffer monográfiájának első példányát. Sohasem tért el szakmája történetének vizsgálatától, sohasem engedte meg magának, hogy kontársággal vádolhassák a későn választott területen. Jólesik tudni, hogy élete utolsó időszakát megbecsülésben tölthette és elégedett volt. A legszebb munkahelyet kapta — ahogy mondta —, amit egy szülész kaphatott, Semmelweis szülőházának és hamvainak lehetett őrzője. Életerejére és fáradhatatlanságára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a betegágyánál — Schultheisz Emillel, aki szigorló orvos kora óta, mint első főnökét nagyrabecsülte Fekete professzort — meglátogattuk és az új miniszterhelyettest biztosította : most. mint beteg szerez majd kórházi tapasztalatokat, leírja és átadja, mert ez hasznos lesz az egészségügyi kormányzatnak. Erre azonban nem került sor. A kezdeti remények után tiszta fővel, orvosi tudásával és emberi nagyságával tudomásul vette : nincs mentség. Feladta a küzdelmet, többet nem engedett magáért semmit sem tenni, méltóságteljesen várta az elmúlást. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum búcsút mond első igazgatójának, akinek emberi tisztessége, méltósága és bölcsessége emlékezetes marad mindannyiunknak. Fekete professzor felismerte, hogy bölcs uralkodóként többet tehet, mintha részletkérdésekbe avatkozó rossz kormányzóként lépne fel. Monarchája, ha úgy tetszik nagyvonalú elnöke, de mindenképpen meleg szívű családfője volt intézetének. így marad emlékezetünkben és így fog neve és életműve élni intézetében és könyveiben." Végül Fekete Sándor professzort tanítványainak nevében dr. Hetényi Gyula adjunktus búcsúztatta. VALERIU LUCIÁN BOLOGA (1892—1971) "Dologa professzor halálakor az alábbi megemlékezést tette közzé a Román Orvostudományi Társaságok Szövetsége. „1971. október 30-án, Kolozsvárt elhunyt Valeriu L. Bologa professzor, a kiváló tudós, a Román Orvostudományi Akadémia tiszteletbeli tagja, a Román Orvostörténelmi Társaság elnöke. V. L. Bologa professzor több mint öt évtizeden át vezette a kolozsvári Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet Orvostörténeti Tanszékét. 1892. november 26-án született Brassóban. Régi erdélyi román értelmiségi családból származott, mely élvonalában állt az erdélyi románság nemzeti jogaiért folyó harcnak. Középiskoláit szülővárosának román gimnáziumában végezte, majd a jénai és innsbrucki egyetemen folytatta orvosi és természettudományi tanulmányait. Orvosi oklevelét az első világháború után a kolozsvári román egyetemen szerezte meg (1923), Rövid ideig gyakornok volt a kolozsvári Egyetem Szövettani Tanszékén, majd 1921-ben kinevezték a Jules Guiart professzor vezette Orvostörténeti Tanszékhez tanársegédnek. A professzor visszalépése után V. L. Bologa vezette a tanszéket, előbb mint docens (1927), aztán mint rk. (1932), majd mint ny. r. tanár (1937). Tudományos életműve, mely mintegy