Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

FOLYÓIRATOKBÓL - Monspeliensis Hippocrates, 1970 (Vida Tivadar)

Kitűnik belőle, hogy a nagy mester már életének 3. évtizedében állandó beteggé lett: felléptek nála az első hallási zava­rok, mégpedig eleinte a bal fülében, to­vábbá emésztési panaszok. Vida Tivadar MONSPELIENSIS HIPPOCRATES, 1970 Az orvostörténeti hagyományokban gazdag Montpellier-ben megjelenő év­negyedes folyóirat 1. számában Jean Turchini és Louis Dulieu (különben a lapot kiadó Montpellieri Orvostörténeti Társaság és jelenleg a Nemzetközi Or­vostörténeti Társulat főtitkára) Jean Moze, XVII. századi lyoni gyógyszerész­nek a diplomáját mutatják be, amelyet 1656-ban szerzett Montpellier-ben. (Turchini, J.—Dulieu L. : Un diplôme de pharmacien délivré á Montpellier en 1656, 5—12. p.) Érdekes, hogy a diploma szövegéből kivehetően párhuzamos ki­képzésben részesült egyrészt a céhbeli városi gyógyszerészek, másrészt a mont­pellier-i orvosi kar tanárai által. Formai­lag a tanulmány érdekessége, hogy a diploma aláíróinak életrajzi adatai nem kerültek lábjegyzetbe, hanem az utolsó 2 oldalt foglalják el „kiegészítő életrajzi adatok" címen, s ez lehetővé teszi, hogy a nevük közelébe megfelelő fénykép­anyag kerülhetett. Orvostörténeti jelentőségű irodalmi hagyatékkal foglalkozik a 2. cikk (Goas­guen, J. : Le fonds Théophile de Bordeu á la Bibliothèque de Pau, 13—22. p.), amely felsorolja és röviden jellemzi Théophile de Bordeu (1722—1776) leve­lezését, kéziratait, személyes és családi okmánytárát, valamint nyomtatványait. Montpellier kiváló tanárai között tartja őt számon, apjával együtt pedig a nyugat­pireneusi gyógyvizek feltárója, az ottani fürdőkultúra megalapítója volt. A lap szerkesztőségének egyik tagja a követ­kező cikket (Granel, F. : Le Baron Portal et son oeuvre, 23—25. p.) Antoine Portai (1742—1832) életének és munkásságá­nak szenteli. A kiváló anatómus és klini­kus megírta az anatómia és a sebészet történetét is. A tudományos tapasztalat­cserének és együttműködésének korai hangoztatója volt Hippolyte Combes (1809—1873), a toulouse-i orvosi fő­iskola tanára, akire a 4. tanulmány emlé­kezik. (Chabbert, P. : Hippolyte Combes et son livre „De la médecine en France et en Italie", 26—30. p.) Könyve, ame­lyet „összehasonlító orvostudománynak" szánt, 1842-ben jelent meg, s voltakép­pen a közoktatásügyi miniszterhez 2 év­vel előbb felterjesztett úti beszámoló; egyidejűleg jelent meg olaszul is Salva­tore de Renzi fordításában Nápolyban. A befejező kis riport beszámol Salerno és Montpellier testvérvárosok ünnepsé­géről, amelynek keretében emléktáblát lepleztek le 1969 szeptemberében azon az épületen, ahol a nagy múltú Salernoi Iskola utoljára működött, mielőtt Napó­leon 1811-ben bezáratta. Az 1970. évi 2. számban elsőnek a Hortus Regius Montpeliensisről, a mont­pellier-i királyi füvészkertről olvasha­tunk tanulmányt Daniel M. Jarry tollá­ból. (Le premier jardin de Richer de Belleval, 1596—1622. 5—16. p.) Annak idején az első volt a maga nemében Franciaországban — Olaszországban már vagy 60 volt ekkoriban, ha nem volt is valamennyi egyetemi jellegű — és 1622­ben semmisült meg, amikor XIII. Lajos hadai ostromolták Montpellier-t. Pontos terjedelmét eddig csak leírásokból ismer­ték, most azonban két újonnan felfedezett dokumentum — az egyik Montpellier Városi Levéltárában van, a másik az Utrechti Egyetem Élettörténeti Intéze­tében — lehetővé tette a pontosabb to­pográfiáját. A 2. tanulmány kórháztörté­neti (Dulieu, L. : Les origines de la Maternité et de la Clinique Obstétricale de Montpellier, 17—29. p.), de közben kitér a szülészet és a nőgyógyászat egye­temi oktatására Montpellier-ben a XIX. században és a XVIII. sz. második felé­ben. A fejlődést végigkíséri napjainkig,

Next

/
Oldalképek
Tartalom