Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Walser, H. H.: Hundert Jahre Klinik Rheinau, 1867-1967 (Vida Tivadar)

nyelvben használatos diakritikus pont elhagyása is helytelen következtetéseket eredményezhet. Különböző spekulációk helyett tehát magukhoz a fordításokhoz kell fordulnunk, amelyekből — szembeállítva őket a görög ősszöveggel — kiderül, milyen környezetben adódik át közvetlenül egy-egy terminus a görögből az arab nyelvbe. Minden egyes arab fordítás az egyes fejlődési fokok bizonyítására szolgál. Ezután egyetlen fogalomnak, a diabetesnek a változásait követi végig a szerző. Bemutatja a diabetes arab átírásait, felsorolja a diabetes görög alapjelentéseire visszamenő és a galénoszi szinonimákra utaló terminusokat. Terminusvizsgálatait Hans-Jürgen Thies áttekinthető, jól szemléltető táblázattal zárja. 'ABD al-LATIF al-BAGDADI, aki elsősorban Galénosz-kritikájáról ismert, traktárusában korának, a 13. századnak diabetes-ismereteit foglalja össze. Ismert orvosok mellett igen sok ismeretlen szerzőt is idéz. A traktátus fordítója pár huzamba állítja Galénosz megfelelő helyeivel, így bizonyítva 'ABD al-LATIF függését Galénosztól, valamint felsorakoztatja más orvosok parallel szövegeit. 'ABD al-LATIF diabetes-írásának keretét mohamedán vallási formulák adják. A mű a következő részekre tagolódik: 1. A szerző saját ismeretei a vizeletinkontinencia és a diabetes tünettanáról és therápiájáról. 2. Idézetek a diabetesről. 3. A birsalma mint therapeuticum a diabetesnél. A traktátus fordítása gondos munkának tűnik. Az egyértelműen le nem fordítható szavak és kifejezések arab megfelelőit a fordító a szó mellett, zárójelben hozza. A kötetet arab —görög és görög—arab szótár, indexek és tárgymutató, valamint gazdag irodalomjegyzék egészíti ki. T. Pajor in Klára Hans H. Walser: Hundert Jahre Klinik Rheinau, 1867—1967. Aarau, Sauerländer Vlg. 1970. 77 S. 12 Abb. A Svájci Orvos- és Természettudománytörténeti Társaság kiadványsorozatának XXIV. köteteként jelent meg ez a füzet, amely egyébként különnyomat a Zürich kanton által 1970-ben kiadott „Jubiläumsschrift zum hundertjährigen Bestehen der Kantonalen Psychiatrischen Klinik Rheinau" c. gyűjteménykötetből. Kiadásához pedig hozzájárult egyrészt a zürichi egyetem Orvostörténeti Intézete (igazgatója: E. H. Ackerknecht tanár), másrészt a rheinaui Kantonális Elmegyógyászati Klinika (Zürich kanton; igazgatója: W. A. S toll tanár). Szerzőnk végigkíséri egy már a X. században virágzó, de 1862-ben feloszlatott ősi bencés kolostorban 1867-ben alapított elmegyógyintézet történetét. A kolostorépület a Rajna szigetén van; ehhez járul az 1901-ben a folyó partján létesített új épületcsoport. Az utolsó nagyobb szabású kibővítésre 1919-ben került sor, s ezzel a férőhelyek száma eléri kereken az 1100-at. Nagyon szerencsésnek bizonyult, hogy már az alapítás alkalmával teljes elmegyógyintézetre gondoltak, és nem csupán valami menhelyre.