Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Ploss, E. — Schipperges, H. — Roosen-Runge, H.—Buntz, H.: Alchimia — Ideologie und Technologie (R. Harkó Viola)

mint a megfázásra. Mindezt úgy teszi, hogy bepillantást adjon a tárgyalt korszakok, kérdések történeti alakulásába, de ne fárassza el az orvos-olvasót, aki nem történész, az adatok tömkelegével. Talán nem vehető így észre a megtett út minden állomása, de bizonyára megbecsülhető maga a jelenkorig megtett út... A magyar orvostörténeti szakirodalom szempontjából örömmel regisztrálható, hogy a tanulmány irodalomjegyzékében ott szerepel Bókay János könyve: Geschichte der Kinderheilkunde. Berlin, 1922. Vida Tivadar Emil Ploss—

Heinrich S chipperges—Heinz Roosen-Runge—Herwig Buntz : Alchimia — Ideologie und Technologie. München, Heinz Moos Vlg. 1970. 227 S. Ez a rendkívül szép kiállítású könyv az alkímiáról nemcsak azok számára jelent örömet, akik művelődéstörténettel, természet- és szellemtörténettel foglalkoznak, hanem haszonnal forgathatják a könyvtári olvasók is. A négy szerző: két történész, egy-egy orvos- és művészettörténész, különböző szakterületek szemszögéből igyekezett átfogó képet festeni erről a tudománytörténeti irányzatról, amely Európában a 18. században élte fénykorát. Lippmann átfogó alkimiatörténetének megjelenése (1919) óta eltelt több mint fél évszázad; a szerzők közlik az azóta felbukkant új kutatási eredményeket, adatokat, és nagyobb súlyt fektetnek, mint Lippmann, az alkímia fejlődéstörténetének tárgyalására a középkortól kezdve virágzásáig, a 18. századig. Nemcsak a természettudomány történetének szempontjából kutatják az alkímia történetét, hanem nyomon követik hatását a művészetre és az irodalomra. Nem tisztán tudományos igényeknek felel meg a könyv, hanem szórakoztató olvasmány is. Külön vonzereje a nagy gonddal összeválogatott csaknem kétszáz illusztráció. A szöveg tartalmát a dokumentumok erejével támogatják; mennyiségben-minőségben kitűnő anyag. A szerzők az alkémia kifejezés helyett az alkimia-változatot alkalmazzák, mivel a legrégibb szövegekben is ez a használatosabb kifejezés. Hangsúlyozzák az alkímia tudománytörténeti jelentőségét: az alkimisták nemcsak aranyat akartak gyártani : sok próbálkozásuk révén számos felfedezést tettek, olyanokat, amelyek már a valódi kémiai tudomány kezdetét jelentik. A szerzők kiterjesztették vizsgálódásaikat az alkímiával kapcsolatban az etnológia, néprajz, vallás- és filozófiatörténet, művészet- és irodalomtörténet területére, hogy minél szélesebb aspektusban ábrázolhassák az alkímia múltját. Az első nyomok visszanyúlnak 1060-ig : ekkor élt Adalbert von Hamburg érsek udvarában Paulus, az aranycsináló. A kelet alkímiai ismeretei arab közvetítéssel jutottak Európába, itt kedvező talajra találtak. Európában az alkímia a 13. és 18. sz. között élte fénykorát. Betekintést nyerünk a könyvből az egyes országok (Itália, Franciaország, Anglia, Németország, Cseh-, Lengyelország) alkimiatörténetébe, s a minket közelebbről érintő részben (178. old.) Szebeni (Cibinensis) Melchior Miklós pap, csillagász érdekes munkájába (Processus sub forma missa), aki templomi mise allegóriájában ábrázolja az alkimista folyamatokat, s hírnévre tett szert Európában. Sajnálatos,