Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Oxford Medicine. Ed. Dewhurst, K. (R. Harkó Viola)

a betegségek jelentőségét és minőségét, eredetét, ok-okozati összefüggéseit tárja fel. Az időrendi sorrend követésével az elemzés során az is kitűnik, hogy Thomas Mannt már pályafutása kezdetén a gyermekkor problémái és alapvető ösztönvilága erősen foglalkoztatta. Első nagy sikert aratott regényében, a „Buddenbrook ház"-ban élesen szembeállította az átlagpolgár és a művésztípus problémáját, mégpedig a paradox helyzet fokozására az utóbbit egy gyermek személyében testesítette meg. Azzal, hogy hősei mind természetükben, mind életútjukban élesen szembenálló polgár és művész típust képviselnek, a tarthatatlanná váló régi zseni-elméletet — az újkor küszöbén egymással törvényszerűen szembekerült régi, a beilleszkedő polgár és az új, a lázadó művész bemutatásán túl — alapjaiban döntötte meg. A legszélsőségesebb példák (Tristan, Tonio Kroger, Halál Velencében) interpretálása után a szerző külön kiemeli ,,a betegség eposzát", „A varázshegy"-et, melyben egy polgárt vezetett Thomas Mann végig az eszmélés útján, aki végül a betegek között maga is beteggé lett. Végül a „Lotte Weimarban" című regényében — Goethe alakjában — az élő polgár-zseni megrajzolásával bebizonyította, hogy a rendkívüli képességekkel felruházott ember etikai törvényének megfelelő társadalmi környezetben hogyan lesz egészséges és tökéletes emberré. Az ellenpélda — egy Dosztojevszkij, egy Nietzsche — a „Doktor Faustus"-ban, Adrian Leverkühn; az erkölcstelenné torzult Felix Krull az „Egy szélhámos vallomásai"

'-ban. Thomas Mann regényeinek, novelláinak és egyéb írásainak pozitív (Tonio Kroger, a bibliai József, „A kiválasztott" szimbolizált Gergely pápája, vagy a már említett Goethe), illetve negatív (Adrian Leverkühn, Felix Krull, sőt az improduktív Hans Castorp, „A varázshegy" hőse is ide sorolható) hőstípusainak életútjai például a betegség pszichológiai nézőpontból történő vizsgálatát szolgálják. A betegség lényegét kutató filozófus szerző jelen tanulmányával elősegíti — a pszichológiai kutató módszer alkalmazásával — a konkrét műalkotás megértését. Az olvasót nemcsak Thomas Mann, hanem a XX. századi irodalom megértéséhez viszi közelebb. Ezzel nemcsak az irodalom- és pszichológiatudományt gazdagítja, hanem az utókor számára megkönnyíti korunk szemmel nem látható, de létező és érzékelhető mikro- és makrokozmoszának mélyebb felfogását, ezzel a kultúrtörténelem számára is szolgálatot téve. Vida Mária Oxford Medicine. Edited by Kenneth Dewhurst. Oxford, Sanford Publications, 1970. 212 p. Tanulmánykötet, melyet a Radcliffe Kórház kétszázéves fennállása (1770— 1970) alkalmából adtak ki, s egyúttal jól használható forrás azoknak, akiket érdekel az oxfordi orvosi iskola kialakulása, fejlődése. Nemcsak John Radcliff élete és működése a tanulmánykötet témája, hanem megismerkedünk a híres oxfordi négyessel: Sydenham, Willis, Locke és Lower életével, működésével, jelentőségével. 31 Orvostörténeti Közlemények 66—C8