Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Deichgräber, K: Die Epidemien und das Corpus Hippocraticum (Vida Tivadar)

Mint Erikson volt tanítványa és később munkatársa vállalkozott tanára életrajzának megírására. Erikson az utóbbi évek egyik legtekintélyesebb pszichológusa, dán származású, de a német Frankfurt közelében született 1902. június 15-én. Gondos iskoláztatás után bejárta Európát, művészpályára készült, rajzolt és fametszeteket készített, emeUett művészettörténetet oktatott. Pályájára lelkiismeretesen felkészült, sokat tanult, s mikor Bécsbe került és kapcsolatba jutott Anna Freuddal, olyan ösztönzést kapott tőle a pszichológusi pályára, hogy elkezdett tanulni a bécsi pszichoanalitikai intézetben, művészeti és oktatói tevékenysége mellett. Tanulmányai befejezése után elkezdte több évtizedes pszichológusi pályáját; majdnem negyven éven keresztül Amerikában praktizált és oktatott, olyan egyetemeken, mint Berkeley, Yale, Harvard. Főleg gyermek és ifjúsági lélektani problémákkal foglalkozott, számos könyvet írt (Gyermekkor és társadalom; A fiatal Luther; Belátás és felelősség; Fiatalság és válság: azonosak; Gandhi igazsága) és fontos cikkeket, tanulmányokat. Hosszas működése során a lélektant egyéb társtudományok (antropológia, szociológia) bevonásával gazdagította, határait kitágította : az emberek képességein, erőfeszítésein túlmenően vizsgálta problémáikat, nehézségeiket. Nemcsak sokat alkalmazott Freud tanításaiból, hanem gazdagította is azokat, hogy jobban megérthessük saját korunkat, s társadalmunkat ne tegyük az erőszak társadalmává, hanem engedjünk teret a szociális reformoknak és minél hathatósabban támogassuk a fiatalság kulturáltságának elősegítését. Coles életrajza ún. intellektuális életrajz, nem a tárgyi hűség diktálta aprólékos gonddal megírt eseménysorozat, hanem dinamikus ábrázolása Erikson személyisége, törekvései, életeszménye gazdagodásának több évtizedes pályája során. Munkájában segítségére volt a szerzőnek maga Erikson és családtagjai is, így az életrajz igazsághú is. A könyvet bő jegyzetanyag, betűsoros index és Erikson műveinek jegyzéke egészíti ki. A kötet kiállítása gazdag. R. Harkó Viola Karl Deichgräber : Die Epidemien und das Corpus Hippocraticum — Voruntersuchungen zu einer Geschichte der Koischen Aerzteschule. Berlin — New York, Walter de Gruyter Vlg. 1971, 187 S. Könyvünk fénymásolata az 1933-ban megjelent 1, kiadásnak, amely a Porosz Tudományos Akadémia Filológiai-Történeti Osztályának értekezései sorában látott napvilágot. Az eredeti kiadás pedig bővített formája volt annak a habilitációs értekezésnek, amelyet a berlini egyetem bölcsészeti karán az 1930/31-i téli szemeszterben nyújtott be a szerző. Bevezetésében, majd ennek az új utánnyomásnak utószavában is rámutat a szerző arra a kétkedésre, amellyel a szakemberek fogadnak minden olyan kérdésfelvetést, amely az ún. Corpus Hippocraticum egészét vagy részeit Hippokratésztől vagy irányzatának követőitől, tehát a Kos szigeti orvosi iskolától származtatja.