Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

ADATTÁR - Lesky, Erna: Semmelweis Ignácra vonatkozó iratok a bécsi Egyetemi Levéltárban

kölni a többség határozatát, és ezt az indokolást továbbítani kell az aligazgatóság jelentésével együtt a magas Minisztériumnak. Az ülés vége 3/4 12 órakor. Rosas s. k. Dlauhy s, k. Sigmund s. k. Skoda s. k. Dumreicher s. k. Schroff s. k. Kainzbauer s. k. [A melléklet] A Tantestület február 3-i ülésén megszavazott többségi határozat indoklása A február 3-i ülésen vitára került a tantestületnek január 16-án egyhangúlag elfogadott határozata. A vita során a tantestület kisebbsége kifejezte azt a nézetét, hogy a tantestület nem illetékes az ilyenfajta bizottság alakítására, és hogy ilyenképpen a 16-án hozott határozatával túllépte a hatáskörét. Az itt következő megfontolások talán azt eredményezik, hogy ez a kisebbségi nézet tarthatatlan: Az orvosi tudás kiterjesztése a tanári hivatal mellett feladata minden egyes tanárnak éppúgy, mint a tantestület egészének. Ezek szerint az orvosi tantestületnek nem joga, hanem az állam és az egész emberiség iránti kötelessége, hogy orvosi kérdések megoldásával foglalkozzék. Viszont ha a tantestületnek az állam és az emberiség iránti kötelessége, hogy kiterjessze az orvosi tudást, szükséges, hogy joga legyen ahhoz, hogy egyes tagjaival szemben foglalkozzék orvosi kérdések megoldásával még az illető egyén akarata ellenére is. Eszerint még abban az esetben sem lehetne elvitatni ezt a jogot, mint a tantestület kötelességének szükségszerű következményét, ha nem lenne ez a testület vezető hatóság is. A jelenlegi körülmények között, amikor a tantestületre bízták az egyes tanárok és azok intézeteinek a felügyeletét, a közvélemény megbélyegezné a tantestületet mint kötelességéről megfeledkezőt, ha fontos alkalmakkor nem venné igénybe ezt a jogát. Lehet-e azonban fontosabb alkalom ennek a jognak az alkalmazására, mint a fennforgó eset ! Az a körülmény, hogy a halandóság 1847 júniusáig az 1. szülészeti klinikán állandó jelleggel jelentősen nagyobb volt, mint a 2. klinikán, mégis csak nagyon fontos orvosi kérdés. 1847 júniusa óta feltűnően csökkent a halandóság, sot csekélyebb lett, mint a 2. klinikán, Amennyire tudjuk, az 1. klinika viszonyaiban semmi sem változott, csak annyi, hogy Dr. Semmelweis asszisztens elrendelte, hogy senkinek sem szabad megvizsgálnia egy szülő nőt anélkül, hogy előtte meg ne tisztította volna a kezét klóros m^sakodással. Ezt a rendelkezést abban a feltevésben tette, hogy a kéznek bomló rothadó szerves anyaggal történő piszkolód isa folytán, ami