Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)
ADATTÁR - Lesky, Erna: Semmelweis Ignácra vonatkozó iratok a bécsi Egyetemi Levéltárban
egyenesen ellentmond az egészséges emberi értelem józan alapelveinek, és ezért nem lehet valóban tudományos. 2szor Mert a tantestület tagja, Skoda tanár, bebizonyította magáról, hogy nekem személyes ellenségem, mint ezt bárki eléggé kivehette magából abból a megjegyzéséből, amit újabban mellékesen tett. 3szor Mert a múlt év december 18-i magas minisztériumi rendelkezés értelmében maga a tantestület sem jogosult arra, hogy olyan módon lépjen közbe egy az évek hosszú során át becsülettel szolgáló tanárral szemben, amely alkalmas arra, hogy aláássa ennek becsületét. 4-szer Mivel a vizsgálattal megbízott bizottsági tagok között ott van egyúttal az én vádlóm, sőt, egy újabb választás is valószínűleg az ő meghitt barátaira esnék, akiktől tehát nem várható pártatlan kivizsgálás és igazságos megítélés. Nem félek semmiféle bizottsági vizsgálattól, nincsr á okom, amikor a járvány uralkodott, magasabb indítványra különböző időpontokban már több ilyent is tartottak; de azt követelem, hogy ezt a bizottságot pártatlan szakemberek alkossák, akik egyedül alkalmasak rá, hogy ilyen fontos tárgyban jól megalapozott ítéletet mondjanak, s ezért egyedül hivatottak is erre. S ha a tantestület kitartana meghozott határozata mellett, szilárd elhatározásom, hogy a magas iskolaügyminisztérium bölcsességéhez és igazságosságához fellebbezek, és mindaddig, amíg be nem következik a magas hely döntése, a legünnepélyesebben kikérem magamnak a tantestületnek a merészelt értelemben esetleg megteendő eljárását. Bécs, 1849. január 20-án. Dr. J. Klein s. k. az I. Szülészeti Klinika tanára Zusammenfassung Schriftlicher Protest Prof. Kleins gegen die Aussendung der am 16. Januar 1849 in einer Lehrkörpersitzung beschlossenen Untersuchungskommission, In extenso behandelt durch Lesky, Semmelweis, S. 23, 24; erwähnt ausführlich von Benedek, S. 123 und Gortvay —Zoltán, S. 62—65. Was die Verantwortlichkeit Skodas und Rokitanskys in diesem Falle anbelangt (cf. Lesky, Semmelweis S. 23, Absatz 2 und Benedek S. 131, letzte Zeile), wäre vielleicht auch der folgende Moment in Erwägung zu ziehen. Sollte etwas Prof. Klein kränken, so sicherlich der Umstand, dass sein klinisches Wirken zu untersuchen sei. Offensichtlich betrachtete er jedoch diese Tatsache für keine persönliche Kränkung, da er ja selbst zugibt, dass „es wurden deren" — nämlich kommissioneller Untersuchungen — „schon mehrere . . . abgehalten". In solchen Fällen ist es selbstverständlich, dass alle Mitglieder aussenstehende sind, denen nichts an einer Verschönerung der Erfahrungen liegt. Es ist wohl anzunehmen, dass Prof. Klein auch anlässlich der früheren Untersuchungen kein Kommissionsmitglied war, denn sonst hätte er diesen Umstand in seinem Protestschreiben sicherlich erwähnt. Analysieren wir die letzten zwei Absätze des Protests, ist vielleicht die Meinung nicht zu riskant, dass Skoda und Rokitansky mehr Umsicht hätten walten lassen, indem sie die Sache so vorbereitet hätten, dass sie ihren Antrag „auf höheren
