Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)
ADATTÁR - Lesky, Erna: Semmelweis Ignácra vonatkozó iratok a bécsi Egyetemi Levéltárban
Tárgyalás : Tárgy : 2. Wattmann felteszi a kérdést, milyen módot kövessenek az asszisztensi állások betöltése alkalmával. Tárgyalás : ad 2. Rosas úgy véli, legyen a professzor joga az asszisztens kiválasztása, valamint utóbbi szolgálati idejének a meghosszabbítása. Utal arra, hogy ugyanez az eljárás az ált. kórház másodorvosaira vonatkozólag, s továbbá azt hiszi, hogy az Aligazgatóságnak itt nem kellene beleszólnia, de a tényt minden esetben a tantestület tudomására kellene hoznia. Ugyanebben az értelemben beszél Schuh is. Rokitansky hivatkozik a tanárok áprilisban leadott előadástervére, s arra, hogy az anatopatológíai tanintézetben már bekövetkezett az asszisztensi szolgálati idő meghosszabbítása. Rosas, Skoda, Raimann, Bartsch, Dlauhy, Wattmann nyilatkoznak még ebben az értelemben: a tanár válassza ki asszisztensét a tantestület jelenlétében. Schuh, Schroff, Klein, Czermák, Rokitansky amellett vannak, hogy illesse meg a tanárt minden adalék nélkül, feltétlenül az asszisztensének kiválasztása. Ezután az első nézet kapja meg a többséget. Rosas s. k. Raimann s. k. Skoda s. k. Rokitansky s. k, Bartsch s. k. Dlauhy s. k. Schroff s, k. Schuh s. k, Klein s. k. Zusammenfassung Ein Teil des Protokolls über die Besetzung der Assistentenstellen aufgenommen in der Lehrkörpersitzung der Mediz. Fakultät der Wiener Universität vom 7. Dezember 1848. Wie Lesky, Semmelweis S. 30 hinweist, „sichtlich im Zusammenhang mit dem damals bereits vorliegenden Gesuch von Semmelweis hatte am 7." (nicht am 9.1) „Dezember 1848 der damalige Vizedirektor Wattmann die Bestellungsfrage von Assistenten dem Kollegium vorgelegt". Es ist merkwürdig, wie ungeklärt noch zu dieser Zeit die Fronten innerhalb des Lehrkörpers sind. Klein stimmt da noch gegen Rosas, hingegen stimmen ihm Skoda, Dlauhy und Wattmann zu. (Zugegeben, letzterer wurde im 1848 entlassen . .. Vgl, Lesky, WMSch S.70.) Rokitansky achtete indes offensichtlich nur auf die Interessen seines eigenen Instituts.
