Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

ADATTÁR - Lesky, Erna: Semmelweis Ignácra vonatkozó iratok a bécsi Egyetemi Levéltárban

II. A BÉCSI EGYETEM ORVOSTÖRTÉNETI INTÉZETE IGAZGATÓJÁNAK BEVEZETÉSE Megtisztelő a felkérés, hogy bevezető sorokat írjak a Semmelweisre vonatkozó bécsi iratanyag itt közölt magyar fordításához. Szívesen eleget teszek a kívánságnak, s ez lényegében nem jelent mást, mint hogy elbeszéljem az Ignaz Philipp Semmelweis und die Wiener medizinische Schule című kötet

1 létrejöttének történetét. 1965-ben, Semmelweis halálának 100. évfordulóján, becsületbeli kötelessége volt a bécsi orvostörténetírásnak, hogy megemlékezzék arról az emberről, aki képzését a bécsi orvosi iskolától kapta, és mint odatartozó tette meg 1847-ben korszakalkotó felfedezését. De éppoly magától értetődő volt, hogy a történelmi kutatás modern módszereivel dolgozó orvostörténelem nem elégedhetett meg többé azzal, hogy újramásolja az elmúlt korszakoknak klisévé merevedett Semmelweis-képét. Meg kellett szívlelnünk Frank P. Murphy'

2 és Erich Friedrich Podaclr' megállapítását, hogy a 19. század végén és a 20. század elején írt Semmelweis-életrajzok óta nem hoztak elő semmilyen lényegesen új adatot és szempontot a Semmelweis életében annyira fontos bécsi időszak felderítésére. így adódott az a feladat, hogy újból alapos vizsgálatnak vessük alá a bécsi levéltárakat a Semmelweisszel kapcsolatos adatok szempontjából. Az ilyen revízió csak abban az esetben lehetett valamennyire is sikerrel kecsegtető, ha nem bízzuk magunkat a régi levéltári jelzetek nagyon önkényesen választott felirataira — mint ez egyébként szokásos. Rendszeresen átfésültük a bécsi Orvosi Kar egész iratállományát, amely a Bécsi Egyetem Levéltárában még megmaradt a Semmelweisre vonatkozólag jelentős 1846—57. évekből. Az eredmény nem volt csekély. Ez képezte az alapját a fentebb idézett jubileumi kiadványnak. Űgy gondoljuk, hogy ezzel nemcsak helyreigazítottunk egész sor hamis, felületes vagy tendenciózus adatot, hanem új szempontokat is adtunk a Semmelweiskutatás számára. Ezeknek a levéltári adatoknak alapján vált első ízben lehetségessé, hogy egységes képet rajzoljunk azokról az erőkről, amelyek a bécsi Orvosi Karon belül vívott küzdelemben színre léptek Semmelweis ellen — de mellette is; és hogy pontosan meghatározzuk ezen erők különböző tudomány- és oktatástörténeti helyzetét. Eddig ugyanis túlságosan leegyszerűsítették ennek a küzdelemnek a leírását. A valójában előzményekben bővelkedő történeti tényállást egy lényegében személyes összeütközéssé degradálták a maradi, öreg tanár és annak haladó szellemű, zseniális tanársegéde között. Ennek a szemléletnek alapján megszokottá 1 Sitz. Ber. phil.-hist. Kl. der Österr. Akad. Wiss., 245. Bd., 3. Abh., Wien 1964. 2 Murphy, Frank P.: Ignaz Philipp Semmelweis (1818 — 1865). Jegyzetekkel kísért bibliográfia. Bull. Hist. Med. 20, 1946, 653. 3 Podach, Erich Philipp: Zur Geschichte der Semmelweisschen Lehre. Zschr. Geburts u. Gynäk. 129, 1948, 63, 1. jegyzet.