Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

FORUM - Semmelweis kórtörténetének nyomában — Bécs és Budapest levelezése (magyar, angol és német nyelven)

vannak azok az iratok, amelyek a kórrajz meglétét kétségtelenül bizonyítják, de tekintélyes fórumok közbenjárásával sem sikerült megkapnia az eredeti szöveget, sőt még a kórrajz szövegét sem ismerhette meg. És minthogy a magyar orvostörténészek részéről sem tapasztalt megértést e fontos kutatás iránt (vagyis egyszerűen nem hittek neki), tehát Darvas nem hajlandó elárulni az okirat lelőhelyét.* így a Semmelweis-rejtély tovább bonyolódik: ha csakugyan megvan a kórrajz, miért tartják titokban, kik és hol? Cui prodest? — kérdezi ilyenkor a jogász. Kinek áll érdekében titkolni a kórtörténetet? Ennyi bizonytalanság láttán — nem biztos, hogy van, de ha van, miért nincs? — merészség kell a föltevéshez is. Mégis megkockáztatom. Ha van kórrajz, de nem akarják nyilvánosságra hozni, ennek csak egy okát tételezhetem fel: szégyellik a tartalmát. De mit szégyellnek? Semmelweis elmebaját a külföldi orvosok nem szégyellték száz éve sem, miért szégyellnék ma? Csak a saját viselkedésüket szégyellhetik, vagyis azt, hogy a kórrajzból kiderül: mily rosszul bántak és mennyire nem törődtek Semmelweisszel. De tehettek volna egyáltalán bármit is? Bizony tehettek volna. Még ha elfogadjuk azt a merőben valószínűtlen föltevést, hogy a mellkasi tályog és a testszerte elszórt sok sérülés valóban áttétel volt, nem pedig a brutális bánásmód következménye, még akkor is kísérletet kellett volna tenniük a tályogok sebészi megnyitásával. Regöly-Mérei Gyula utal arra, hegy ez volt akkoriban az ily esetekben követett orvosi eljárás, majd így folytatja: „Semmelweis esetében ez nem történt meg. Csaknem érthetetlen, hogy a Mildner tanár által vezetett bécsi elmegyógyintézetben miért nem végeztették el a szükséges műtétet a gondjaikra bízott betegen — aki ugyanakkor még kolléga, sőt egy másik egyetem professzora is volt —, holott az ottani orvosok szeme láttára alakult ki a halálos sepsis. A műtét elmulasztásával minden lehetőség megdőlt, hogy Semmelweis meggyógyulhasson. " * * Ezért van okuk szégyenkezésre a bécsieknek; és ha az egész kórrajz-legenda valónak bizonyul, ezért nem tud Darvas érdemi választ kapni azoktól, akik a kórrajzot titkos levéltárukban őrzik. Darvas egyébként azt állítja, hogy nemcsak a kórrajz van meg, hanem annak az orvosi konzíliumnak a jegyzőkönyve is, amelyet 1865 júliusában Balassa, Wagner és Bókai tartott Semmelweis betegágyánál. Rendkívül fontos adat volna, mert ebből derülne ki, hogy a három tudós minek tartotta Semmelweis betegségét, miért határozta el a Bécsbe szállítást, és hogy észlelték a kezén levő sérülést. Sajnos, ezt az állítólag létező dokumentumot sem sikerült eleddig beszerezni, és azt sem tudjuk, hol bukkant nyomára Darvas — ha csakugyan nyomára bukkant. De talált egy érdekes adatot, amelynek ha lelőhelyét nem árulta is el, legalább tartalmát hajlandó volt szóbelileg közölni. Egy újságcikk ez, amely röviddel * Személyes közlés. ** Regöly-Mérei Gy. 75. p.