Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

FORUM - Semmelweis kórtörténetének nyomában — Bécs és Budapest levelezése (magyar, angol és német nyelven)

FORUM SEMMELWEIS KÓRTÖRTÉNETÉNEK NYOMÁBAN — BÉCS ÉS BUDAPEST LEVELEZÉSE — A SEMMELWEIS ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM REKTORÁNAK ELŐSZAVA écs és Budapest, illetve az osztrák és a magyar orvostörténészek eredményes ^ együttműködéséről, szívélyes kapcsolatáról őszinte meggyőződéssel adhatunk hírt a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem 200. éves jubileumával kapcsolatban. A Bécsi Egyetem ajándéka — Erna Lesky professzornő bevezető tanulmányával — éppen e kötetünkben látott napvilágot. E jó együttműködés eredménye volt a Semmelweis-kutatásban beérett gazdag termés, a reálisabb és igazabb Semmelweis-kép megfestésére tett közös erőfeszítés. Erna Lesky — már idézett — könyveiben, tanulmányaiban igen sokat tett ezért, és hozzájárult a magyar kutatás eredményességéhez is. A magyar és osztrák orvostörténészek együttműködésének kiváló diplomatája volt mindig, és reméljük, hogy lesz a jövőben is. Ebben a szellemben, a tudományos igazság szolgálatába vetett hittel, fogtunk hozzá Semmelweis eltűnt kórtörténetének és mellékleteinek megkereséséhez. Egy idős magyar kutató, dr. Darvas István átadta egyetemünknek a birtokában levő levelezés anyagát, és felkérte a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektorát, hogy vegye kézbe a bécsi városi hatóságok alá tartozó szerveknél levő anyag és a körülötte kialakult rejtély megoldását. A megadott nyomon elindulva levelezést folytattunk Bécs város vezető tisztviselőivel, közöttük Bruno Marek polgármester úrral — de hiába. Először jogi akadályokra hivatkoztak, majd pedig — a legmegdöbbentőbb „érvet" említve — az iratok 1963-ban történt eltűnéséről értesítettek. Kértük a Bécsi Egyetem és személy szerint Erna Lesky professzornő támogatását is, hiszen mint Semmelweis-kutatót, személy szerint is érdeklik az iratok, de hiábavalónak bizonyult minden erőfeszítésünk. Éppen ezért elhatároztuk, hogy — Erna Lesky professzornő és a Bécsi Egyetem jóhiszeműségének elfogadása, a levelezésben részt vevő személyek nagyrabecsülése mellett — nyilvánosságra hozzuk az egy teljes évtizedig tartó levelezés anyagát, amely nem bizalmas anyag, és nem sérthet senkit sem személyében. Kötelességünk ezt megtenni az utókor előtt. Bécs és Budapest, a magyar és osztrák orvostörténészek együttműködése kötelez bennünket erre. Megítélésünk szerint a levelek önmagukért beszélnek. Ebben a szellemben adjuk közre az Orvostörténeti Közlemények hasábjain a levelezés anyagát. Még most sem veszítettük el a reményt arra, hogy a kór9 Orvostörténeti Közlemények 66—68