Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)
TANULMÁNYOK - Vida Mária: A Ráday könyvtár orvostörténeti jelentősége a XVIII. században
valamennyi XVIII. századi laboratórium elengedhetetlen segédkönyve. Továbbá Athanasius Kircher, a würzburgi egyetem matematika- és filozófiatanára, akit sokan a „laterna magica" feltalálójaként emlegetnek (Arca Noe. Amsterdam, 1075 és Magnes, s. de arte magnetica opus tripartitum. Roma, 1654); a XVIII. századot életrehívó neohippokratizmus legfőbb képviselője Thomas Sydenham, a járványok együvétartozásának igazolója (Opera universa de chymia. 1726); a vitaiizmus első összefoglalása Ernest Stahl írásaiban (Fundamenta chymia dogmatica et experiemtatis. 1746—1747); Marcus Severino (De efficaci medicina. 1671) és az anatómiai készítmények az ún. „liquor balsamicus"-szal való konzerváló módszerével világhíressé lett Friedrich Ruysch anatómus (Opera anatomico-medico-chirurgica. Amsterdam, 1721). Még e század végén adja ki az első összefoglaló orvostörténeti munkát Dániel Le Clerc Genfben, 1696-ban; ennek második kiadása van meg a könyvtárban (Histoire de la medicine. Hága, 1729). Az emberiség történetének nagy korszakfordulói között is megfigyelhetjük a gondolkodás történetének, az „eszmeanyagnak" valamiféle kontinuitását. A reneszánsz és a felvilágosodás gondolati anyagának összefüggése közismert. Éppen ezért van olyan jelentősége a XVIII, században a tudományok — beleértve a természettudományokat és az orvostudományt is — rendszerezésének. Ez az igény hívta életre a kor legnagyobb irodalmi vállalkozását, a nagy francia enciklopédiát. Természetesen e nagy mű nem kerüli el Ráday figyelmét sem, a második baseli kiadást veszi meg. A természettudományi ismeretek rendszerezőjének, Kari Linnének és az orvostudomány rendszerezőjének, Hermann Boerhaavenak, továbbá tanítványainak és követőinek: Göttingában Albrecht von Hallernak és Van Swietennek, a bécsi orvosképzés kiváló reformerének munkássága képviseli elsősorban a korszerű, tudományos orvosi irodalmat. Haller másik mestere — a már említett anatómus Ruysch mellett — B. Siegfried Albinus (Weiss, von Weissenlöw) németalföldi anatómus-család sarja, anatómiai atlaszának első kiadása található meg a könyvtárban (Icones ossium foetus humani. Leyden, 1737). Az orvosi ismeretek rendszerezéséhez jelentősen hozzájárul még tíz évig készülő, összefoglaló jellegű munkájával Giovanni Battista Morgagni, aki művével (De sedibus et causis morborum per anatomen indagatis libri V. Pádua, 1761) a medicina új ágát, a kórbonctant teremti meg. 37ű A Ráday-gyűjtemény orvosi szakirodalmának legjavát a XVIII. századi szerzők művei teszik ki: az említetteken kívül Friedrich Hoffmann — nevét ma a Hoffmann-csepp őrzi — (Opera omnia physico-medica. Genf, 1748); egy másik Boerhaave-tanítvány Lorenz Heister sebész és polihisztor (Institutiones chirurgica. Amsterdam, 1750); Pieter Camper holland anatómus sebész, biológusnak a magyar származású Cseh-Szombaty József által latin nyelvre fordított, Pesten kiadott (Observationes circa mutationes quas subeunt calculi in vesica. 1784) műve. Befejezésül még egy-két érdekesség: Johann Dillenius német botanikus (Hortus elthamensis seu plantarum. London, 1732); Godofredus Bidloo (Opera 37a Morgagni, G. B. : Adversaria omnia anatomica. 1719. Epistolae anatomicae. 1728. A Ráday könyvtárban e művei is megtalálhatók.
