Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)
TANULMÁNYOK - Vida Mária: A Ráday könyvtár orvostörténeti jelentősége a XVIII. században
dályozzák a nemzeti orvosi irodalom fejlődését. Tudós társaság alapítására többször is történik kísérlet; így pl. Pozsonyban már 1730-ban, majd 1701-ben Skollanits József kezdeményezésére 2 , azonban megfelelő támogatás hiányában egyik sem hosszú életű próbálkozás. A magyar orvosképzés kibontakozása egybeesik a nyelvújítás korszakával, a magyar orvosi szaknyelv azonban már komoly előzményre tekinthet vissza, bár kétségtelen, hogy a nyelvújítási mozgalom fejlődésére jelentős hatással lesz. A hazai orvostudomány viszonylagos fejlettségére mutat már az 1585-ben Lyonban megjelent Calepinus-szótár, amely tíznyelvű és magyar nyomtatott szómegfeleléseket tartalmaz. Ezt megelőzően pedig egy 1558-as baseli kiadás 1007 tájáról — sok kézzel írott szóbejegyzéssel — látott napvilágot. A következő kísérlet Szenczi Molnár Albert latin—magyar, magyar—latin szótára, melyben a szerző a latin orvosi kifejezések magyarosításával próbálkozik. (Nürnberg, 1604); majd a század közepén, 1055-ben Apáczai Csere János használ Magyar Encyclopédiájában orvosi szakkifejezéseket, különösen az anatómia és az akkori orvosi gyakorlat nyelve fejlett (csont, porcogó, hártya, íz, rost, szív, tüdő, gége, has, bél, máj stb.), a 80 oldal terjedelmű orvosi szövegrész pedig arra enged következtetni, hogy Apáczai Csere széles körű orvosi ismeretekkel is rendelkezett. 3 Létrejönnek az orvosi művelődés központjai: Erdélyben Kolozsvár, Nagyszeben; a Felvidéken Pozsony; valamint a legnagyobb magyar kalmárváros, Debrecen képviseletével. A XVI—XVIII. század között élt magyar orvosok életrajzát pedig szintén a század végére adja közkézre Weszprémi István orvosíró, az orvostudomány történetének halhatatlan érdemű művelője. 4 A TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS ORVOSI JELLEGŰ MAGÁNGYŰJTEMÉNYEK ÉS SORSUK 5ű A XVIII. század utolsó évtizedei a könyvtárügy fejlődésében határkövet jelentenek; a megelőző időszakhoz képest az újrakezdés, a XIX, századhoz viszonyítva pedig az alapozás korszaka. Mátyás Corvinája óta ugyanis, ha volt is számottevő gyűjtemény, szétszóródott vagy teljes egészében idegen országba került. Az orvosi könyvekben páratlanul gazdag XVI. századi Zsámboki-gyűjtemény már Zsámboki János életében a bécsi Nationalbibliothek tulajdonába jut; a század másik híres könyvtárát, Kassai Antal János humanista orvos — /. és II. Zsigmond lengyel király udvari orvosa — gyűjteményét pedig halála után a wittenbergi : Conspestus rei publicae litterariae a Paulo Wallaszky. 2. kiad. Budae, 1808. 586. 3 R. Harkó V. : A magyar orvosi szaknyelv kialakulása és a magyar nyelvű oktatás bevezetése a Pesti Orvostudományi Karon. Comm. Hist. Art. Med. 51—53. (1969). 4 Weszprémi I. : Succincta medicorum Hungáriáé et Transylvaniae Biographia (I—IV. kt. Wien és Leipzig, 1774—1787). 5a Jelen tanulmány célja kizárólag a magánkönyvtárak vizsgálata. Az egyházi iskolák könyvtárai ugyanis már a XVII. sz. elején rendelkeztek értékes orvosi szakirodalommal; ezek a nagyszombati jezsuita kollégium könyvtára, vö. R. Harkó V. : Az orvosképzés és az Egyetemi Könyvtár (1770—1867). Az Orvosi Könyvtáros. 1970. 10. évf. 2. sz. 159—172., továbbá a debreceni református kollégium könyvtára.
