Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)
TANULMÁNYOK - Horánszky Nándor: Deák Ferenc lelki alkatának és betegségének befolyása pályájára
ben hiányos adatokból alig lehet. Eltekintve az alaphangulati eltolódástól, amelyet még nem tekinthetünk betegségnek, a kóros lehangoltság az 1846. év első felétől fokozatosan súlyosbodik, és mélypontját hozzávetőleg az 1846/47. évek fordulóján éri el. Az 1847. év nyarának kezdetén felenged, és valószínűleg ősztől megszűnik. Bizonyos azonban, hogy a betegség nem múlott el nyom nélkül Deák felett. A kínzó betegség emlékei még soká kísérthették, az orvosok aggodalmat keltő tanácsai, melyek szerint a visszaeséstől kell tartania, ha nem kíméli magát, hypochondriássá tették. A politikától mindaddig távol marad, míg az 1848. márciusi események visszavonultságából ki nem szólítják. Nem minden vonakodás nélkül, de mégis vállalja a reá váró feladatot, és beáll az események sodrába. A forradalmi idők Deákja régi szellemi képességeiről tesz tanúságot, mégis bizonyos tartózkodás, kedvetlenség, sőt időnként ingerültség tapasztalható nála. Ez azonban nem az elmúlt depresszió utóhullámzása, hanem az egyre súlyosbodó helyzet következtében Deáknál mindinkább érvényesülő gátlásos hajlam, amely cyklothymeknél gyakori jelenség. Nyilatkozataiból tudjuk, hogy a forradalmi irányba tolódó eseményeket aggódó szemmel nézte, és azokkal magát nem azonosította. Csupán a kötelesség parancsolta neki, hogy helyén kitartson 44 . Ezekben az időkben is érvényesül mérséklő kritikája, higgadtsága, érzelemtől mentes gondolkodása, nagy tevékenysége. Mondhatjuk tehát, hogy Deák munkásságában a lezajlott betegség nyomai nem ismerhetők fel. Ebben az időben mutatkozó mérséklete, óvatossága és tartózkodása nem betegsége utókövetkezménye, hanem vérmérsékletéből folyó természetes magatartás. Deák egyéniségében tehát a kiállott betegség törést nem okozott. A későbbi idők Deákja szellemben, jellemben azonos a reformországgyűlések Deákjával. Ez a töretlen életvonal is kétségtelenül cyklothym sajátosság. Hogy Deák depresszióját nem a külső körülmények okozták, annak meggyőző bizonyítéka, hogy a forradalmi idők sokkal sorsdöntőbb eseményei nála depreszsziót nem váltottak ki. Az ebben a korszakban nála megnyilatkozó féltő aggályok a jövőt illetőleg indokoltak voltak, és a mindinkább katasztrófával fenyegető helyzet reaktív depresszió kiváltására bőven szolgáltathatott volna okot. Hogy nem ez történt, annak bizonyítéka, hogy Deák depressziója a külső körülmények által provokált, de lényegében biológiai adottságából fakadó megbetegedés volt. Egyébként élete folyamán többé ilyen depressziós állapot nála nem mutatkozott, noha a közélet ege még messze volt attól, hogy kiderüljön. A forradalmi idők után visszavonult Deákról kevés hírünk van. Ezt azonban az önkényuralom által parancsolt szükséges óvatosság rovására írhatjuk. Ebben az időben mutatkozik nála a szívbajtól való félelem, amelynek hypochondrias színezete van. A bécsi orvosok megnyugtatják, és előírásaikból is az látszik, hogy panaszait az akkoriban mutatkozó erős elhízás rovására írták. De 1854-től, mikor ismét visszatér a közéletbe, ilyen panaszairól alig hallunk. * « 1. 16—17. jegyz.
