Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)
TANULMÁNYOK - Horánszky Nándor: Deák Ferenc lelki alkatának és betegségének befolyása pályájára
lódott: de ez az idill kikosarazással végződött 31 . Ő maga írja, hogy Ámor nyila mélyebben sebezte, mint ő maga is kívánta. Nem találjuk nyomát, hogy később is foglalkozott volna a nősülés gondolatával. Egy barátjához intézett levelében a házasságról elmélkedve helyteleníti a múló szenvedélyekre épített kapcsolatot. Levele komoly etikai felfogásra vall, de nem utal nőgyűlöletre, sem a házasság elítélésére. Deák nem is kerülte soha a nőket, társaságukban mindenkor szívesen elidőzött. Mondják, hogy a pozsonyi diéták idején a szép nők körülrajongták az ifjú követet, de eredménytelenül. Az egykori Bécsi Rendőri Levéltár kémjelentései számos adatot szolgáltattak a követek sokszor nagyon is kényes szerelmi ügyeiről. Deákról azonban ilyesmit jelenteni nem tudtak. 32 Miután a bécsi ügynökök a követek behálózására szép nőket is felhasználtak, érthető az óvatos Deák tartózkodása. Széli Kálmánné említi emlékezéseiben, hogy Deák élete utolsó idejében, egyéb bizalmas közlések mellett, azokról a nőkről is beszélt, akik életében szerepeltek 33 . Ezek a bizalmas közlések azonban soha nem kerültek napvilágra. Némiképp megvilágítja ezt a nagy tartózkodást Deák nagy diszkréciója, mely tulajdonság szintén elüt a cyklothymek sokszor fecsegő egyéniségétől. Deák, különösen másokat is érintő, bizalmas ügyekben szigorúan diszkrét volt. Ifjúkori szerelmes leveleit is, állítólag, elégette. Halála előtt magánlevelezését is megsemmisítette, mondván, hogy azok írói azóta megbánhatták közléseiket, és másképp gondolkoznak. A naplót vezetőket kémeknek tartotta, akik saját szubjektív érzelmeikből kifolyólag egyoldalú képet rajzolnak az eseményekről, ami által másokat bajba hozhatnak 31 . Valószínű, hogy ennek a szemérmes diszkréciónak is része lehet abban, hogy Deák nőkhöz való viszonya talán örökre homályban marad. Egyébként érthető, hogy a minden kényelmetlenségtől, kétes helyzettől óvakodó Deák ezen a téren messzemenően óvatos volt. Ezeken a sejtéseken túl azonban minden anekdotikus mese, találgatás nélkülözi a hitelességet. Bár Deák minden elmélettől távol álló, gyakorlatias egyéniség volt, mégis a maga személyét illetőleg szigorú erkölcsi normáknak hódolt. Az emberiesség, az embertársai iránt való segítőkészség, a közélet által megszabott kötelességek hűséges teljesítése voltak azok a szempontok, amelyeknek mindenkor eleget tett. De amennyire önmagára nézve szigorúan kötelezőknek érezte ezeket az irányelveket, annyira megértő tudott lenni mások gyengeségei iránt. Soha senkit szeretetlenül, keményen el nem ítélt. A mások hibáit, ha nem is helyeselte, de elnézte, és a körülményekben kereste magyarázatukat. Ebben az elnézésben bizonyos „etikai elmélyülés" érezhető, melyet Kretschmer a depresszió felé hajló cyklothymek sajátosságának tart. Deák segítőkészségére számos példát lehetne felhozni. Ebben a sokszor túlzottnak látszó engedékenységben kereshető Deáknak a pártszervezés és fegyelem kérdéseiben tanúsított magatartása is. 31 Ferenczi i. m. 1. 65.; Halász i. m. 138.; Eötvös i. m. 1. 218.; Széli i. m. 118. 32 Takáts Sándor : Emlékezzünk eleinkről. Bp. 1928. 530. 33 Széli i. m. 118. ^ Széli i. m. 104—105., 136—137.
