Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)
KRÓNIKA
út mellett temettek el. A többiek a hegytetőn és az erdőben lettek eltemetve, ott ahol elestek. 1 1966-ban néhány öreg román dobravölgyi földmíves megfogadta, hogy rendbe hozzák a sírhantokat és megkértek engem — mint aki 1917-ben jelen voltam a harcokban — hogy identifikáljam a sírhantokat, hogy újból felírhassák a halottak neveit. Kérésüknek eleget tettem és megmutattam — pontosan jegyzeteim szerint —, hogy melyik sírban ki fekszik. A dobravölgyi, várnai és molidi lakosok a várnai községi tanácsnak és a molidi papírgyár igazgatóságának segítségével a sírhantokat igen szépen rendbe hozták, szépen körülkerítették és megfogadták, hogy gondozni fogják, mint történeti műemléket. Őszinte áldozatkészségük megható és hálára kötelez. Az elesett huszárok többsége Szeged—Hódmezővásárhely vidékéről való. A dobravölgyi lakosok nagyon szeretnék, ha az ottan eltemetett huszárok hozzátartozói tudomást szereznének, hol vannak eltemetve rokonaik, családtagjaik .. /' A szerző leveléhez mellékelve első világháborús visszaemlékezését, beleszőve a sírokban nyugvó katonák nevét, is megküldte. 2 „Harctér, 1917. november 1. Halottak napja a bukovinai fronton ... A 3. H. Huszárezred frontján ... Kivilágítjuk a kis hősi temetőt. Csendes novemberi este. A földbe szúrt gyertyák sárga lángja fényözönbe borítja a sírokat, a fejfákat. Fedetlen fejjel állunk, hangtalanul a sírok előtt, szemünk révedezve tekint a szomorú elmúlás előttünk fekvő jeleire. Itt fekszik Csánki őrmester, Gál Demeter káplár, ott Szabó Antal huszár gránáttalálattal, Schneider János tizedes, Kádár János huszár fejlövéssel, Bíró Ferenc huszár a 2. századból — élt 20 évet —, amott Kasnyik Mihály az 5. századból, kit gránátroncsolás vitt az elmúlásba, Lomüller János huszár, Vigh János huszár, Szögi Zoltán, Juhász János, Dobrina András huszár, kik itt estek el a Dobravölgyben és mások kik az Afinis hegytetőn a sűrű fenyves erdőben vannak eltemetve; Pap hadnagy, Miletics Szvetozár zászlós, Tekler András huszár, Gyura Árpád, Söreg János, Takács András szakaszvezető, Pitnik László, Sipos János huszárok, Gálzó Lajos egészségügyi szakaszvezető, kit fejlövés vitt az elmúlásba, Harangozó Kálmán, Oravecz Pál járőrvezető, Ambrus Ferenc, Nagsa János járőrvezető, Szabó Pál huszár, Reiter Mátyás tizedes fejlövéssel, Kovács János haslövéssel, Juhász Mihály huszár, Szántó István őrmester a 7. századból fejlövéssel, Boros István tizedes az 5. századból, kik az 1917 augusztus hónapi ütközetben estek el... és mások, többen, szomorú sorban .. . Sokáig állunk némán, sajgó szívvel. A gyertyák sisteregve múlnak el, úgy, mint a katonaélet. Mind sötétebbek a sírok. HŰ3 lehelet jön a sűrű fenyves erdőből. Szűkebbre szorítjuk menténket. 1 Az elesettek nevét, haláluk helyét a szerző, mint ezredorvos-főnök pontosan feljegyezte naplójában, amely ma is birtokában van. Visszaemlékezését ennek alapján írta meg. 2 Stanca Domokos „Hármasok" címmel írt regényt háborús élményei alapján. A regény 1934-ben jelent meg. A következő rész ebből származó idézet.
