Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)

FOLYÓIRATOKBÓL - Polish Medical Science and History Bulletin, 1970. (Váradi Lilla) - Huard, P. et Ohya, Z.: Panorama de la médecine japonaise traditionelle. (Vida Tivadar)

hogy jól ismert volt Plencknek Doctrina de morbis sexus feminei c. 1808-ban kiadott műve, amelynek alapján írták az első modern japán nőgyógyászati könyvet. A másik az ún. inro-festés. A szó etimológiája szerint (ro = doboz; in = pecsétnyomó) arra a Kínából átvett divatra emlékeztet, hogy magas rangú emberek személyes pecsétjüket kis, 4 hüvelyknyi négyszögletes dobozban hordták. Mivel a nemzeti viselet ruhadarabjain nem volt zseb, az övben helyezték el, és hogy ki ne essék belőle, az inrón keresztülfűzött zsinórral erősítették hozzá, amelynek egyik végére biztosító csomót kötöttek. A XVII. sz. végére művészi kivitelű kis fatárgyakat alkalmaztak biztosítóul: ez a necuké. A két selyemzsinórt az ozsiménak nevezett szorítókarikán vezették keresztül. Ugyanakkor magát az inrót is faragványokkal és festéssel tették díszesebbé. A gyakorlati alkalmazása pedig átterjedt a pecsétnyomókról a gyógyszerekre. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak a gyűjteményében is található 5 inró. Egyik kinagyított japán nőgyógyászati ábrája pedig egy 1881-ben nyomtatott népszerű orvosi nyomtatványról készült. Vida Tivadar