Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)
TANULMÁNYOK - Horánszky Nándor: Deák Ferenc lelki alkatának és betegségének befolyása pályájára
Deák politikai működésében 1845 után „némi elkedvetlenedést tapasztalunk. Mind erősebbé válik benne a visszavonulás vágya . . ." Mind most, mind későbbi pályáján látható, hogy „mindig csak a legnagyobb rábeszéléseknek, mondhatni er ősz akolásnak engedett : csak akkor állt a mozgalom élére, ha közszükség és a közvélemény hangosan kívánta, sőt követelte." 12 Az országgyűléstől valóban el is maradt, de a vármegyei életben és a büntető törvénykönyv szerkesztésében továbbra is közreműködött. De ettől az időtől szellemi bágyadtság, fáradtság, elkedvetlenedés mutatkozik nála. Munkakedve lankad, munkaképessége csökken, úgy érzi, hogy az ellenzéki vezérségre már nem alkalmas. De a mérsékelt ellenzék vezéri polcát azért nem hagyja el. Az általa szerkesztett ellenzéki nyilatkozat azonban — Halász Imre szerint — nélkülözi Deák megszokott lendületét. Bár a Védegyletet illetően bizonyos aggályai vannak, zalaszentgróti beszédében ezeknek kifejezést nem ad. Mikor Széchenyi, beszédje miatt, hírlapi támadást intéz ellene, azt felelet nélkül hagyja. Eikedvetlenedése egyre fokozódik. BETEGSÉGE 11 * 1845 végén nyilvánvaló lesz Deák állapotának beteges jellege. 1840. január 14-én ő maga írja Wesselényinek : „Egy pár hónap óta az én egészségem is nagyon megbomlott, májbajok és vértódulás, mit orvosom vak aranyérnek tulajdonít, sokat kínoznak, nem fekvő beteg, de folyvást beteges vagyok." Wesselényi rábeszéli, hogy homoeopathákkal kezeltesse magát. Deák ugyan maga is a homoeopathia híve, de akkoriban Zalában ilyen orvosok nem voltak, a pesti Bakody pedig nemrégiben meghalt. így kénytelen-kelletlen rászorult az allopathák segítségére. Vörösmartynak márciusban feltűnik Deák betegeskedése és kedélyének nyomottsága. Barátai nyár elején is betegeskedéséről írnak. Jósika Miklós Füredről jelenti, hogy Deák „nem egészséges" és hogy „folyton sinylik". Maga Deák 1840. augusztus 17-én Wesselényit így tudósítja: „Füred nékem semmit nem használt, sőt azóta még inkább háborgat az aranyér ezerféle alakban, különösen két hét óta derékfájás kínoz s lehetetlenné teszi a kocsizást, még csak a gazdaság körül is. Ha járok, vagy nyugalmasan ülök, fájdalmaim csekélyebbek, de kocsin kiállhatatlanok. E mellett levert kedély, szokatlan ingerültség s rendkívüli tehetetlenség a munkára, szokott kísérői bajomnak." Strahl Móric berlini orvos gyógymódját akarja megkísérelni, „... mert ha e baj nem múlik, vagy legalább nem enyhül, a nyavalyának lelket nyomó terhe alatt alkalmatlan kendek minden komolyabb dologra". Hasonlóan ír szeptember 12-én: „Bajom sokféle változásai s ezer alakú tünetei között legnehezebben viselem azt, hogy kedélyem általában levert, munkára rest s tehetetlen vagyok, részvétlen, örömtelen s néha ok nélkül is ingerült. Ha ezen lelki állapot nálam tartós leend, a politikai tér előttem el lesz zárva, mert haszonvehetetlen leszek s a nagyobb tömeg között, zárt levegőben, nem tudom kiállani csak egy órára is a hőséget." Wesselényi sürgeti, jöjjön hozzá Zsibóra, ahol jó homoeopatha orvosok vannak. Deák azonban, aki vértolulásai miatt gutaütéstől fél, nem tesz eleget a baráti 12 Ferenczi i. m. 2. 55. 13 Deák betegségére vonatkozó adatok és idézetek: Ferenczi i. m. 2. 55—70.
