Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

SZEMLE — KÖNYVEKRŐL - Bartók Imre: Svéd—magyar orvosi kapcsolatok (Regöly-Mérei Gyula)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL Bartók Imre : Svéd—magyar orvosi kapcsolatok. Acta Sueco-Hungarica Nr. 2. — Budapest, Svéd Intézet 1969. 55 1., 14 t. Örömmel kell üdvözölnünk ezt a kis könyvet, szerzője és tárgyköre miatt egyaránt. Bartók Imre mint képzett klinikus és elmélyült orvostörténész igen szerencsésen oldja meg a svéd—magyar orvostudományi kapcsolatok elemzését. A szerző régebbi könyve, amely a magyar szemészet történetét tárgyalja, ma már a klasszikus orvostörténelmi művek között foglal helyet. Voltaképpen régi adósságnak tesz eleget, amikor a svéd—magyar orvosi kapcsolatokról készített könyvet, hiszen az 1770. év előtti időkben (hazánkban ekkor nyílt meg az Orvosi Fakultás) igen sok magyar orvosnövendék Svédországban nyerte képzését és orvosi oklevelét. Mint a szerző írja, XII. Károly svéd király a XVII. században négy magyar ifjú taníttatására és a tanulmányi idők alatti eltartására tett alapítványt a greifswaldi egyetemen. A magyar ifjakat is szeretettel fogadták a svéd egyetemek tanulóéveik során. A svéd orvostan jelentős eredményekkel gazdagította az orvosi tudomány fejlődését. Gondoljunk arra, hogy N. Rosén von Rosenstein a mai értelemben vett gyermekorvostan megteremtője. Linné aki orvos volt, nemcsak a botanikai rendszerezés úttörője, hanem betegségrendszertant (genera morborum) is szerkesztett. A szerző mindennek megemlítésére talál alkalmat. Szó esik a továbbiakban a svéd gyógytornáról (P. H. Ling), a réslámpáról (Gullstrand), ami kétségtelenül a XX. század egyik legnagyobb orvosi felfedezése, az agysebészet fejlődéséről (Olivecrona) és több más fontos tárgykörről. Ezúttal még egy adatra kívánunk hivatkozni, hogy G, Holmgreen maradandó érdeme az otosclerosis gyógyítására szolgáló fenestratio-műtét, amely a mai Rosen-műtéthez adott egyrészt lehetőséget, másrészt reményt és gyógyulást nyújtott a megsiketültek számára. A könyv plasztikus képet ad, hogy ezek a nagy felfedezések milyen közvetlen kapcsolatokkal hatottak a magyar kollégákra. Megemlékezik Pápai Páriz himlőkezeléséről, Linné hatásáról Kitaibelre, Hedwigh Jánosra, és Diószegi Sámuelre, valamint Földi Jánosra. Ennek hatására szerkeszti a magyar orvos, Gyarmathy Sámuel az első svéd—magyar szótárt. A könyv arról is megemlékezik, hogy Gyarmathy, akinek ilyen érdemei lassanként feledésbe merültek, volt az első, aki bizonyította a finnugor és magyar nyelv rokonságát. Rendkívül legyűgöző